Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
G. Sin Edit: Életmódvizsgálat egy budakalászi cukrászműhely működésének elemzése kapcsán (1919–1950)
Vizsgáljuk meg alaposabban a magyar cukrászipar helyzetét az 1925-től 1932-ig tartó időszakban! „A háborús és forradalmi idők súlyos következményei még máig sem juttattak bennünket a gazdasági konszolidáció biztos révébe. Sőt az 1925-ös év — sajnos, még a múlt 1924. évvel szemben is visszaesést mutat. Az általános pangás, a pénztelenség, a széles rétegekre kiterjedő keresetnélküliség a cukrásziparral erősen éreztette hatását." 18 A hanyatlás másik oka az, hogy úton-útfélen, illatszer- és egyéb üzletekben cukorkát és csokoládét árulnak, sőt ezek a boltok cukrászfióküzletként kezdenek működni esti nyitva tartással. Ez természetesen csak cukrászmesterek segítségével történhet, akik bérbe adják az iparukat. „ ... azokat a cukrászokat, akik ... a saját szakmájukat elárulták és egy kontárhadat bocsajtottak a kartársaik nyakára, meg kell bélyegezni ... A közterhekkel agyonsújtott, amúgy is csak vegetáló cukrászipart meg kell szabadítani ettől a jogosulatlan versenytől." 19 Az 1926-os cukrász- és mézeskalácsos évkönyv sóvárogva beszél a berlini cukrászokról. Az évkönyv szerint Berlinben kb. 600 cukrászda működik. „A legkisebb cukrásznak is jégnélküli hűtőgépe van és bizony nagyon ritka az olyan cukrász, akinek saját autója ne lenne." A magyar cukrászok életkörülményei pedig nemhogy közelítenének ehhez az ideális állapothoz, hanem évről évre távolodnak tőle. A Társadalmi Lexikon 1928. évi statisztikája összehasonlítja néhány ország egy főre eső évi cukorfogyasztását. Az összehasonlítás eredménye mindennél világosabb képet ad a magyar édesipar helyzetéről: az USA-ban évi 54 kg, Angliában évi 42 kg, Németországban évi 21 kg és Magyarországon évi 4—5 kg cukrot fogyasztanak fejenként... Ez a mennyiség nem elegendő az emberi szervezet egészséges fenntartásához sem. 20 A magyarországi cukrászmunkások szakegyesületének 1930. szeptember 24-én tartott évi taggyűlésén a következők hangzottak el a cukrászszakmával kapcsolatban: „A munkanélküliség emberemlékezet óta nem volt olyan súlyos, mint most... A kormányzat évek óta mondja, hogy ez csak átmeneti állapot. Ez az »átmeneti« sajnos már jó pár éve tart... Mi okozza a mi munkanélküliségünket? Először a tömegek fogyasztóképtelensége, amely a kizsákmányolásból ered. Másodszor a szabálytalan munkaidő az oka. Gyakori eset, hogy napi 12—14 órát kell szaktársainknak dolgozni. Harmadszor a rendszertelen tanonctenyésztés az, amely ezekhez a súlyos katasztrófa felé sodró állapotokhoz vezet. Negyedszer a munkabeosztás nem tartott lépést a technika fejlődésével. A gyáraknál ma már egy ember annyit termel gépekkel, mint 10 évvel ezelőtt 8 ember. A számadatok bizonyítják, hogy évről évre nő a munkanélküliek száma." Érdemes idézni ezeket a számadatokat is. 1925-ben a cukrásziparban dolgozók 8%-a, 1926-ban 10%-a, 1927-ben 13%-a, 1928-ban 18%-a, 1929ben 24%-a volt munka nélkül. „1930-ban az elmúlt nyolc hónap statisztikája nyújt szomorú képet.. . 30%-os a munkanélküliség szakmánkban. A cukrászszakszervezet statisztikája szerint nyolc órai munkaidő mellett a mai munkanélküli cukrászok 90%-a találna munkaalkalmat." 21 1931-ben még tovább nő a munkanélküliség. Súlyosbítja a magyar cukrászok helyzetét, hogy az Olaszországból érkező nagyszámú fagylaltárus olcsó, de a hazainál sokkal gyengébb minőségű fagylaltjával óriási konkurrenciát jelent a magyar fagylaltárusok számára. Ez a konkurrencia annál is inkább tragikus, mert ,,A fagylalt száz és száz cukrászmunkásnak ad kenyeret... A cukorka és cukrászkészítmények a mai időkben ... egyre több és több embernél kerülnek a nélkülözhető cikkek közé és a gazdasági válság elmélyülésével egyre inkább csökken a fogyasztása ... A válsággal küzdő szakma lerongyolódott, ínségbe ke216