Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Fekete István: Nagykőrös város virilis képviselői (1878–1943)

ban. Igazi nagybirtokos nemigen van közöttük, 100—800 katasztrális holdon gazdálkodnak, 300 hold körüli átlaggal. A gazdacímtárak tanúsága szerint a legtöbbjük bérbe adta gazdaságát, de érdekes módon mégsem a bérlők — akik pedig valószínűleg az adót is fizették —, hanem a tulajdonosok a virilisek. A 10 listán mindössze 3 bérlő található, akik alapítványi földeket béreltek. A 100 holdon felüli birtokosok között néha szerepel a református egyház és az Erdőközbirtokosság is, de teljesen rendszertelenül. Ügy tűnik, a városi politika ma már fel nem tárható helyi szövevényei szabták meg, hogy mikor szerepeljenek. Itt jegyezzük meg, hogy bankok vagy vállalatok sohasem szerepelnek, egyéb jogi személyek is csak elvétve, ezért elkülönítésüktől eltekintünk. A 100 holdon felüli birtokosok súlyát erősítette az is, hogy személyi kontinuitásuk — mint már bizonyítottuk — folyamatos, és így a befolyásukat még számarányuknál is jelentősebb mértékben tudták érvényesíteni a gyorsabban változó összetételű csoportokkal szemben. A törzsökös nemesi eredetűek aránya egyenletesen 25—30% körül mozog, csak 1931-ben ugrott valamilyen okból 40%-ra, de ezt az emelkedést a létszámcsökkentés és a kétszeres beszámítású tűzharcosok megjelenésével megemelkedett névleges adóösszeg az eredeti értékre szorította vissza. Befolyásuk a tényleges arányszámuknál jóval nagyobb volt, örökölték a város hagyományos vezető rétegét adó őseik presztízsét, életmódban és felfogásban hozzájuk idomult a birtokos és az értelmiségi réteg többsége. (A vagyonos parasztgazdák fiatalabb nemzedéke is.) A kétszeres beszámításúak csoportja különféle helyzetű személyeket takar: 100 holdon felüli birtokosok, vagyonos parasztgazdák fiai vagy vejei, szabad foglalkozású, magas jövedelmű zsidó értelmiségiek, csak éppen ipari vállalkozó, kereskedő vagy bankszakember nincs köztük egy sem. Képzettségi megoszlásukat már elemeztük, ez nemigen mutat valami határozott tendenciát évenként vizsgálva sem, valószínűleg azért, mert zömük nem a foglalkozásából eredő jövedelme miatt lett virilis. Számarányukban 1918-ban van egy ugrás, ami lehet 1905-től tartó fejlődés is, és a két utolsó évben a kétszeres beszámítású tűzharcosok megjelenésével. A tűzharcosok (14 fő) zöme sem új ember, hanem olyan már szerepelt birtokos, aki a létszámcsökkentéssel kimaradt, és most az új lehetőséget felhasználta az újbóli bekerülésre. Mivel az első világháborúban részt nem vettek is vannak közöttük, nyilvánvaló, hogy ezzel a címmel a Soporon környéki bandaharcok résztvevőit és a „Rongyosgárda" városunkban szép számú tagját jutalmazták. A tűzharcosok kétszeres adóbeszámítása tehát a birtokos elemek csoportját növelte meg egy szélsőjobboldali csoporttal. A kimutatható földbirtokkal nem rendelkezők száma hullámzó, de végig alacsony. Az 1920-as években a legmagasabb, de a harmincas években újból mélyre zuhan. Csak a szabad foglalkozású értelmiség „keresztény" elemei maradtak belőle. Nem önálló csoport, tagjai más, nagyobb befolyású elemek (a földbirtokosok, ill. a kereskedőtőkések) érdekeihez csatlakoznak. A kereskedéssel foglalkozók aránya az 1920-as években némileg megnőtt, sőt, amint az 1931-es lista tanúsítja, a létszámcsökkentés is kedvezett nekik, de mivel ebben az időben a birtokos elemek már az abszolút többséget jelentő 50%-ot is messze meghaladják, ez nem sokat jelentett. A zsidótörvények ezt a réteget szinte teljesen eltüntették, a kereskedéssel is foglalkozó földbirtokos malomtulajdonosok maradtak belőlük. 203