Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

Fekete István: Nagykőrös város virilis képviselői (1878–1943)

Ha megnézzük a három korszak szereplőinek összege és az összes előfordulók száma közötti különbséget (482, 356), láthatjuk, hogy sok a 2 vagy 3 korszakban is szereplő személy. A korszakokon belüli személyi kontinuitás növekvő mértéket mutat, persze itt figyelembe kell vennünk az első szakasz 40 éves hosszát, a metszetévek közötti hosszú időperiódusait, ahol az 1,6-os részvételi hányados valószínűleg nagyobb személyi folyamatosságot takar, mint a két rövidebb szakasz alig valamivel magasabb értékei. Természetesen igen magasak a szociológiai csoportok közül a 100 holdon felüli birtokosok mutatói, mind a korszakok közötti csoportos és személyes kontinuitás, mind a korszakokon belüli személyi folyamatosság tekintetében. Szerepük mind személyi arányukban, mind a megszerzett helyek alapján folyamatos növekedést mutat. Jelzik ezek a mutatók, hogy ez a réteg városunkban politikai hatalmát nemcsak megőrizni tudta, hanem a kedvező politikai és gazdasági lehetőségeket kihasználva még növelni is. Birtokait a szétforgácsolódástól megóvta. (Talán éppen azért, mert zömében parasztpolgári eredetű és erkölcsű volt ez a réteg.) Vagyoni erejüket a kapitalista vállalkozásokba való szolid bekapcsolódással sokan még javítani is tudták közülük. Dominanciájuk az 1931— 1943 közötti korszakban különösen nagy lett, amit a képviselők számának csökkentése és az amúgy is visszahúzódó zsidó kereskedők kiesése hozott magával. Elősegítette arányuk növekedését a családok fiatalabb tagjainak az értelmiségi pályák felé fordulása, az ebből következő kétszeres adóbeszámítás és a politikai aktivitás növekedése is. Szorosan összefügg az előző csoporttal a város hagyományos, 1848 előtti vezető rétegének, a nemeseknek a szereplése, mert természetszerűleg e két réteg között volt a legnagyobb az átfedés. A nemesek földbirtokkal rendelkező része és a törzsökös körösi, 100 holdon felüli birtokos családok adták a város vezető rétegét a késő feudális korban, a nemesek erős dominanciájával. (Üj, később beköltöző családok a 100 holdnál nagyobb birtokkal rendelkezők között csak elvétve akadtak.) Ennek a csoportnak a korszakok közötti személyi kontinuitása igen magas. Személyi és csoportos szereplési arányuk az 1920-as években kisebb visszaesést mutat, de korszakon belüli személyi stabilitásuk ekkor a legmagasabb. Részvételük aránya a 100 holdnál nagyobb birtokkal rendelkezők és a kapitalista vállalkozásokba bekapcsolódottaké után következik. Jelzi ez a réteg bizonyos mértékű hanyatlását és azt, hogy a nemesi származású értelmiségiekkel megjelenik közöttük egy kevésbé stabil réteg is. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy igen magas számban fordulnak elő a hivatalból tagok és a választott képviselők között. Az utolsó korszakban az ő helyzetüket is erősítette a képviselőszám csökkentése és a zsidótörvények hatása. Ebből a két csoportból toborzódott a kétszeres beszámításúak többsége, kiegészítve néhány igen magas jövedelmű szabad foglalkozású értelmiségivel. A korszakok közötti kontinuitásuk viszonylag alacsony mutatója (171, 132) már jelzi, hogy ebben a csoportban már változékonyabb elemek is megjelennek. Részvételi arányszámuk és az általuk megszerzett helyek aránya előbb enyhén, majd ugrásszerűen nőtt. Az enyhe növekedést a vagyonos rétegek iskolázott fiatalabb nemzedékének bekapcsolódása, az ugrást pedig emellett a képviselők számának csökkenése, valamint az 1939-es és 1943-as listákon a kétszeres beszámítású tűzharcosok megjelenése okozta. (Ez utóbbi csoportban csak néhány olyan szereplő van, aki a diplomájával amúgy is kétszeres beszámítású volt, de a politikailag hangzatos „tűzharcos" voltával cserélte fel jogcímét, a zömük 100 holdon felüli gazdag paraszt.) A korszakokon belüli kontinuitás átlag kö200