Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)

G. Sin Edit: Az 1934–35-ös szentendrei polgármesterválság

A képviselő-testület 1935. május 28-i rendkívüli ülésén a két pártvezér, Németh László és dr. Antolik Arnold nyilvánosan is összefogást ajánlott fel egymásnak és mindketten biztosították támogatásukról az új polgármestert. Ezen az ülésen interpellációt nyújtottak be a Reggeli Űjság május 27-i száma ellen. „A város jóérzésű polgárainak nevében tiltakozunk azon egyének működése ellen, akik egyes szenzációhajhászó újságokat hamis bemondásokkal táplálnak. Ezeknek csak az lehet a céljuk, hogy a város egészséges fejlődését megbénítsák ... A mi kis közösségünk (ti. a képviselő-testület közössége) első polgárát szívvel-lélekkel támogatni akarjuk. Amíg a becsület és jóindulat útján jár, amíg kemény nézése, töretlen dereka hirdetni fogja magyar és úri voltát, addig vezérnek ismerjük el, támogatjuk, s ha kell, védelmében ökleinkkel le is sújtunk!" Az 1935. augusztus 31-i közgyűlésen bejelentették, hogy „ ... a polgármesterválasztás ellen Kársa Elemér és ifj. Kalafut János beadott fellebbezését a vármegye kisgyűlése ... visszautasította". (Egyébként Papp Viktor ellen is Kársa Elemér és Kalafut János nyújtott be fellebbezést, Kársa Elemér bukkant rá Sárospatakon a Fekete Kéz aktáira is.) Ezzel nyugvópontra került a szentendrei polgármesterkérdés. Pethő János igyekezett gyorsan megszerezni a szükséges képesítést. 1936 a konszolidáció éve volt Szentendrén. Ebben az évben döntöttek a helyi papírgyár létesítéséről — elsősorban a városban levő munkanélküliség enyhítésére. Ekkor hoztak határozatot arról is, hogy a városháza alagsorában városi múzeumot létesítenek a sok felszínre került római kori leletből. Ugyancsak ebben az évben zárult le végleg a Starzsinszky-ügy : ekkor utasította el a belügyminiszter Papp Viktor fellebbezését. Az 1936-os sajtó szintén a békét hirdeti: „A közvélemény ezt követeli és sürgeti azoktól a férfiaktól, akik a városunkban évek óta dúló harcokat vezették. A csatának vége van. A harcmezőkről elhordták a halottakat. Mindkét oldal bajnokai csaknem kivétel nélkül súlyos sebekkel terhelten vonultak vissza... A további harc és annak állandósulása nélkülözné nemcsak az erkölcsi tartalmat, de az értelmet is. Le kell hát végre ülni a fehér asztalhoz. Férfias nyíltsággal fel kell tárni a tényleges és vélt sérelmeket... Rá kell eszmélnünk végre, hogy amíg belső harcaink minden figyelmünket lekötötték, nem vettük észre lassú elszigetelődésünket. Míg körülöttünk virágzó városok, nyaraló telepek nőttek, városunk évszázados viszszafejlődésének sebessége ha nem is fokozódott ijesztő arányban, de megállást sem mutatott. Az alkotó munka előfeltétele társadalmunk egységes összefogása. És még egy... Ne legyen a kereszténység mell verő tégla, amivel testvéreinket ütjük agyon..." — olvashatjuk a Magyar Élet 1936. május 20-i számában. 1937 áprilisában Pethő ünnepélyes külsőségek között meg választatta volt ellenfelét, dr. Dezsőfi Ferenc aljegyzőt közigazgatási tanácsnokká, ami szintén a konszolidálódás jele volt. Ezen a választáson az alispán örömmel állapította meg, hogy végre helyreállt a város nyugalma, ami ,,... annak tudható be, hogy a város nem régen megválasztott polgármestere, Pethő János itt békés és alkotó légkört teremtett. "^ A sajtó hasonló elismeréssel nyilatkozik Pethő János működéséről: ,,Rab Ráby városa, Szentendre, amelynek megvan minden természet adta előfeltétele, hogy kis magyar Versailles legyen, szépen fejlődik, mióta nemes Pethő János dr. a polgármestere. Évek óta elültek a viharok a várospolitikában" — olvashatjuk a Nemzeti Üjság 1937. április 18-i számában. 189