Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből II. (Studia Comitatensia 8. Szentendre, 1979)
Asztalos István: Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Aszódon és a Galga völgyében I. (1919. júl. 31-ig)
A baj csak az volt, hogy a helyi direktóriumok nem indíthattak eljárást a fegyveres testület tagjai ellen. A katonai hatóságoknak pedig nem volt idejük ilyennel foglalkozni, vagy egyszerűen elszabotálták a büntetés kiszabását. így azután éles különbség mutatkozott a polgári lakosság által elkövetett bűntettek megtorlása és a katonaság által végrehajtott törvénytelenségek megítélése és megtorlása között. A katonaság káros tetteinek elmarasztalásáról nincsen adatunk, de az aszódi Forradalmi Törvényszék ítéleteiről igen. Egy június 14-i adat szerint a Forradalmi Törvényszék elnöke Lévai Ferenc aszódi munkás, 174 a vádbiztos kezdetben Katona Henrik, majd Síklaki Imre. Kérlelhetetlen szigorukra a nehéz forradalmi időkben minden bizonnyal szükség volt. Nem tűrték a lopásokat, a rendzavarásokat. Július 4-én hozott ítéletük alapján Tóth Mihályt és T. Kovács Mihályt egy-egy kocsi lóhere ellopásáért 4—4 évi fegyházra ítélték. 175 Sára Andrást pedig, aki a munkástanács rendeletét nem teljesítette és az elnökkel szemben durva kifejezést használt, 6 évi fegyházra ítélték. 176 E szigorú, de kétségtelenül szükséges ítéletekkel szemben a katonaság zabolátlanságának megtorlatlansága károsan befolyásolta a néptömegek politikai hangulatát. Többek között ezek a körülmények is „elősegítették", hogy a Honvédelmi Népbiztosság felhívására, mely szerint minden 18—45 év közötti, katonailag képzett, munkájában nélkülözhető ember köteles bevonulni, Domonyból, Boldogról, Galgagyörkről, Galgahévízről, Hévízgyörkről, Kartalrol olyan visszajelzés érkezett, hogy ilyen személy nincsen. Csupán Ikladról jelentettek hét főt. 177 A június hónapban felállított három sorozóbizottság (Aszód — elnök: Lévai Ferenc; Túra — elnök Gólya Sándor; Verség — elnök Szűcs András) által lefolytatott sorozásokon mindössze 618 fő jelentkezett. Érdemes megemlíteni, hogy Aszódról 510, Boldogról 2, Ikladról 1, Kartalrol 8, Erdőtarcsáról 97 fő, más községekből senki. 345 főt találtak alkalmasnak, de bevonultatásukra már nem került sor. 178 A parasztság tömegeit — elsősorban az elmaradt földosztás miatt — nem tudták a Magyar Tanácsköztársaság mellé állítani. Kifejeződött ez Aszód vidékén a sorozások bojkottálásában, de más intézkedések, így pl. az élelmiszerek Budapestre vitelének szabotálásában is. 179 Az antanthatalmak katonai túlereje leverte a fiatal magyar proletár államot, a Magyar Tanácsköztársaságot. Augusztus 2-án Aszódon is megjelentek a királyi román hadsereg katonái. Ennek hírére a repülőtérről két vörös pilóta az egyik géppel felemelkedett a magasba és Székesfehérvár irányába elrepültek. A románokat Aszód főterén a régi főjegyző, Matolcsy Kálmán fogadta, jelképezve ezzel, hogy ismét az „úri rend" vette kezébe a hatalmat. 180 JEGYZETEK 1 Arató Mátyás: Aszód környéke a török uralom idején. Múzeumi Füzetek 2. sz. Petőfi Múzeum Aszód. é. n. 12—14. 1. 2 Arató Mátyás: Aszód környéke a kuruc korban. Múzeumi Füzetek 3. sz. Petőfi Múzeum Aszód. 1967. 49—63. 1. 3 Arató Mátyás: Adatok az 1848 49-es polgári forradalom és szabadságharc Aszód környéki történetéhez. Múzeumi Füzetek 4. sz. Petőfi Múzeum Aszód. 1968. 25— 68. 1. 4 Földmunkás és szegényparaszt mozgalmak Magyarországon 1848—1948. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. Bp. 1962. I. 41—42. 1. 141
