Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

A három város sem Szűcs, sem Hellebront, de még Esterházy parancsára sem engedelmeskedett. Ezt a magatartást Szűcs János jelentette a fejedelemnek. A fejedelem 1704. október 3-án írt levelében (melyet öreg ezredesének, Szűcs Jánosnak küldött), kihangsúlyozta, hogy a három város csak a messzebb földre való kimozdulás alól kapott felmentést egy évre, a solti sáncban való szolgálatuk éppen az ő védelmüket szolgálja, s még a segédhad oda nem érkezik, kötelesek Szűcs Jánosnak engedelmeskedni.

210 A solti sáncban továbbra is Hellebront és Szűcs János ezredesek kevés katonasága őrködött, mert a városok az engedelmesség helyett kérelemmel fordultak a fejedelemhez, kihangsúlyozva a május 9-én kiadott rendeletet, melyben a fejedelem hazabocsátását mondta ki a három város lovasságának, hogy a saját védelmüket maguk láthassák el. Ezzel a folyamodvánnyal ha nem is szabadultak a kötelesség alól, de szeptember 10-től október 4-ig időt nyertek, a legszükségesebb munkákat elvégezték. A gabona nagy része augusztus közepén is aratatlan és csépeletlen volt, a gyümölcsszedés, az őszi vetések, de még a szüretelés is végbemehetett. Ha augusztus közepén nem marad abba a háborúzás, akkor a gabona is lábon marad. A fejedelem Szűcs Jánosnak írt levelében szólt arról, hogy ezen földet az ellenség ellen imeg kívánja védeni, még több hadat is küld, és a szegedi katonaságot is parancsnoklata alá rendeli, a városok pedig parancsolatainak késedelem nélkül engedelmeskedni tartoznak.

211 A szegedi várparancsnok sem tétlenkedett, Kecskemétre nyílt levelet juttatott, melyet október 7-én írt. A kurucok által Kecskemétre telepített szegedi magyarok hazabocsátását szorgalmazza, hogy azok házaikat rendbe hozhassák, szánthassanak, vethessenek, a szőlőjüket betakarhassák. A fegyverszünet alatt szabad járás-kelést ígért.

212 Ugyanezen a napon Kecskemét városnak címzett levelet is írt, melyben a szegediek visszabocsátását emlegeti. írja, hogy a rác hadaknak megtiltotta a kicsapást. Azt is említi, hogy a Kecskeméten levő kuruc parancsnokkal szeretne értekezni. Erre vonatkozóan Kecskeméttől világos választ kér, és megvillogtatja a fenyegetés bevált fegyverét is, ha a válaszadást elmulasztanák.

213 A két levélben a szegedi jobbágyok érdekeinek elősegítése és felkarolása nem önzetlen lépés a várparancsnoktól, hanem a várőrség élelmének biztosítása lebegett mint cél a szeme előtt. Ha nincs, aki a földet megművelje és bevesse, akkor azon kenyér nem terem. A kuruc hadvezetés még október közepén is az elszéledt és csavargó kuruc katonák összeszedésén fáradozott. A fellazult fegyelem megszilárdítása még szigorú intézkedésekkel is nehezen ment. Károlyi Sándor főgenerális október 14-én a ládányi táborból kemény hangú parancsot küldött a települések bíráihoz, hogy a kuruc hadak közül elszéledt és a városokban, falvakban csavargó, élősködő, vagy csapataitól elmaradt katonákat irányítsák vissza parancsnokaikhoz. Azoknak, kiknek a tisztjeiktől írásuk nincsen, fogják meg, kötözzék meg és tömlöcöljék. Ha ellenállnak és maguk nem elegendők az ártalmatlanná tételükre, a szomszéd falvak segítségével öljék, vágják őket.

214 A csapatok rendjének a helyreállítása sürgőssé vált, mert a fegyverszünet október végén véget ért. A fejedelem ezzel kapcsolatban adott utasítást a Duna—Tisza közén őrködő Szűcs Jánosnak. Október 19-én írt levelében a fegyvernyugvás megszűnéséről szól, őrködésre figyelmeztette, nehogy az ellenség előretörjön, míg újabb parancsot nem kap, addig ellenségeskedést ne kezdeményezzen.

215 A szegedi várparancsnok levelét a kecskeméti bíró Szűcs Jánosnak átadhatta, mert a várparancsnok Újvárosi Szűcs János kapitánynak címezve, mint „szomszéd urához" latin nyelvű levelet küldött. Ebben azt írta, hogy a nála levő kecskeméti foglyokat nem bocsátja el, mert Szentkirályi Jánost, kit a rácok mezőn fogtak el, és akit ő hitlevél mellett bocsátott haza, ígéretének nem tett eleget, és nem is tért vissza. A foglyok ügyében a kalocsai érsek által írt levelet nem kapta meg. A zentai rácoknak a fegyverszünet idején kuruc katonaság által történt foglyul ejtését és azok vissza nem bocsátását sérelmezi. Végül a szegedi lakosok vagyonának pusztulását említi azok vissza nem engedése miatt.

216 Ebből a levélből megállapítható, hogy Szűcs János írt a szegedi parancsnoknak, és a kecskeméti túszok elbocsátását követelte. Ügyükben pedig békekövetként a kalocsai érsek is közbelépett, mégsem engedték őket szabadon érthető okból, mert Kecskemét Glóbitz várparancsnoknak olyan fejőstehene, mely segítségükkel fejhető meg. Azt is megtudhattuk, hogy Hellebront János ezredes csapatával került egyet, és a zentai rácok ellenálltak. A kuruc járőrcsapatok Arad környékén is jártak, mert Glóbitz ezredes október 30-án ismét Kecskemétre írt Szűcs Jánosnak az itt elfogott rácok cseréje ügyében. A selmeci béketárgyaláson megállapodás történt a kicserélésükről. Oa-as Mihályt 97