Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
láris had igen kevés, leginkább azokból állt, akik a császári seregekből szöktek át. Amikor Szolnok kuruc kézre került, nyomai találhatók, hogy egyes kecskeméti emberek a kuruc seregbe álltak. Ingatlanaikat adták el, hogy lovat, felszerelést vegyenek maguknak. Turzó János 1703. szeptember 27-én a szőleje és a hozzá tartozó gyepje felét adta el örökösen Kincses Jánosnak egy paripa áráért. A kapott pénzből szerelte fel magát ruhával és fegyverrel. Szeptember 28-án Nagy György mezei kertjét adta el örökösen Sárközi Istvánnak egy paripáért és egy katonához illő felszerelésért. 101 Nagy Andrást gazdája a tömlöcből vette ki, hol lopásért ült, a váltságdíjat kifizette érte, hogy helyette a táborba katonának mehessen. 102 Cselédek veszik ki a bérüket és hagyják el a munkahelyüket, hogy katonának mehessenek. „Sörös Gergely nevű Város Gulyássával ki kurucságra ment számot vetvén Két hónap hélyán esztendeig való bérére, ruhájával együtt attam 19 Tall 5 Gar. 12 den." 103 Ezen az összegen egy jó paripát is vehetett és lovas katonává lehetett. A másik két városból is mentek kuruc katonának a nincstelenek közül, bár erről írásos adatok nem maradtak. Akiknek lova nem volt, a „talpasok" között megtalálták a helyüket. Az a kuruc katona, aki már fegyverben állt, sőt csatákban is részt vett, azon mesterkedett, hogy a hiányzó felszerelését kiegészítse, jobb lóhoz, jobb fegyverhez jusson. A ló a nagy hajtások alatt leromlott vagy lesántult, mert az első hónapokban nem sokat pihenhetett sem az ember, sem a ló. Egyik csata a másikat érte, fel kellett készülni az újabb harcokra. Még zsoldja se volt a katonának. Miből vehetett volna másik lovat, vagy az elnyűtt vagy megrongálódott eszközök helyett másikat. Onnan vette el, ahol volt, és ott hagyta helyette a magáét. Emiatt a vagyonos polgárral hamar meggyűlt a baja. így történt ez Kecskeméten is. hol a városi tanács panaszt emelt a fejedelemnél Deák Ferenc kuruc ezredes katonái ellen. A halasi csata után Kecskeméten szállásolt, 1703. október végén az ezredéhez tartozó Kecskeméti István alkapitány katonái közül többen kicserélték lovaikat a kecskeméti gazdákéval, vagy egyes felszerelési tárgyat, élelmet vittek el magukkal. A fejedelem 1703. december 13-án Muraközy Márton hadbírót küldte Kecskemétre, hogy a tanúkat hallgassa ki. A tanúk leginkább azonosak a károsultakkal és a város tanácsának tagjaival. Nyolc tanút hallgattak ki, akik névleg megemlítették, hogy kik vitték el a lovukat. Olyan személy is volt köztük, kinek a pincébe rejtett lovait vezették ki, vagy a béklyóból vágták ki. Mindegyik katona ló helyett lovat hagyott. A jó kantárok, nyergek és szerszámok helyett is otthagyták a használtakat. Szentkirályi János tanácsnok panaszolta, hogy a tőrét, kardját, puskáját, pallosát, hámját vitték el. A padlására is felmentek, és onnan 20 sajtot vittek el. 10 ' 1 (Vajon mennyivel több sajt lehetett ott?) Nem szabad elfelejteni, hogy a gyorsan mozgó lovasalakulatok után nem száguldott a gulyáságyú a szakácsokkal és a pékek a kenyérsütő kemencékkel, hanem élelmet ott szereztek, ahol tudtak, vagy ahol találtak. Egy-egy településen belül a tanácsnokok a leggazdagabb emberekből kerültek ki. Általában 32 éven felüliek, kik helyett már a cselédeik vagy a családjuk dolgozott, esetleg a gazdaságuk irányítását végezték, marhával kereskedtek. Mint tanácsnokok, a közteher alól is mentesültek. A Muraközy hadbíró jegyzőkönyve a nyolcadik tanúnál abbamaradt. A fejedelem a kárt bizonyosan megtéríttette, ha nem, akkor a városkassza fizette ki részükre. Nagykőrös és Kecskemét város hozott olyan határozatot, hogy a háború alatt elvitt vagy elvett jószág árát a közterhekbe beszámítják. 105 A kecskeméti eset nem mutat nagy áldozatkészséget a szabadság ügye mellett, ha arról volt szó, 83
