Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”
díjazást csak a temetések alkalmával használt fáklyákért, valamint 1880 júniusától, a temetési zászló elkészültétől a zászló használatáért számítottak. Egy kissé temetkezési egylet jellege is volt a céhnek, hiszen már az alapítólevél is lehetővé tette — igaz, hogy magasabb díjazásért — a nem tagok temetésére való kivonulást is. 18 Több adatközlő emlékezett meg nem tagok temetéséről, sőt a jegyzőkönyv tanúsága szerint 1895-ben a céh temette el a ,,rácz papot" is. A halálesetet, a temetési szándékot az elnöknél kellett bejelenteni. A halálesetről, a temetés időpontjáról a szolga értesítette a tagságot, meghívta őket a temetésre. A tagság az elnök házánál gyülekezett. Itt jelölték ki a 4—8 koporsóvivőt, a 4 temetési gyertya-, korábban fáklyatartó személyt és a „fekete zászlótartót". Az elnök házától zászlóval, lámpákkal 19 közösen vonult a céhtagság a halottas házhoz. A négy lámpát tartó személy a ravatalnál foglalt helyet. A szertartás után a gyászlobogót követve a céhtagság, a pap és a ministránsok, majd a koporsó vivők mentek. A koporsót vállon vitték a halottas háztól végig a falun, egészen a sírig. A koporsó mellett a négy lámpavivő lépkedett. A koporsót a családtagok, a céhen kívüli férfiak és a nők követték. A temetési szertartás annyival bővült, hogy a sírba tétel előtt a tagság elénekelte a céh temetési énekét. 19 / a A szertartás végén a koporsóvivők hantolták el a sírt. TemeЩ t о N J J 1 tés után a megjelent tagság az elnök házához vonult, ahol „tort" ültek, függetlenül attól, hogy az elhunyt tagja volt-e a céhnek. A „tor" is felemássá vált, mert mindössze az elhunyt hozzátartozói által az elnök házához vitt 10—50 liter bor elfogyasztását jelentette. A céh leg világiasabb, s egyben legemlékezetesebb megmozdulása a ládakísérés és a céhbál volt, melyet minden évben a vízkereszt (január 6.) utáni első vasárnap tartottak, így a céhbál volt a farsang első táncmulatsága. A ládakísérés és a céhbál szervesen illeszkedett a társadalmi elkülönülés által létrehozott táncos összejövetelek sorába. Korábban szóltunk arról, hogy Ráckeve társadalma mennyire polarizált volt, hogy a mondott vagy mondattan korlátokat milyen nehéz volt áttörni. Ebben az érdekütközőkkel teletűzdelt társadalomban azonban mindenki pontosan ismerte a helyét. A társadalmi rétegek — s ezalól nincs 'kivétel — bezárkóztak, s kínosan ügyeltek arra, hogy a kasztfegyelmet senki se lazítsa fel. Bált, táncos összejövetelt is külön rendezett az Üri Casinó társasága, az Ipartestület, a Református Kör, a túlnyomórészt re263
