Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”
A céh vezetőségét a közgyűlés választotta; az elnököt két évre, a jegyzőpénztáros és a 12—14 fős bizottmány megbízatása egy évre szólt. 15 A tisztségeket általában anyagi juttatás nélkül látták el, bár 1928-ban az elnök számára 20 pengő, 1947-ben az elnökné asszonynak pedig 100 Ft tiszteletdíjat, illetve takarítási díjat utaltak ki, míg a jegyző 1929-ben 14 pengő juttatást kapott, bár a későbbiekben javadalmazásáról nem tudunk. A közgyűlés választotta vagy legtöbbször hagyta jóvá a kisfoíró-szolga személyét. Nem nevezhető éppen tisztségnek, lényegét a gyakorlatot jobban kifejező „szolga" megjelölés fejezi ki hívebben. Kezdetben kettő, később egy főt választottak erre a kezdettől fogva javadalmazott tisztségre. A szolga feladata volt a tagok értesítése a közgyűlésről, temetésről, valamint a temetések lebonyolításában a közvetlen részvétel, előkészítés. Az 1850—60-as években 1,20— 4 Ft, később, a 80-as években 6—10 Ft fizetést kapott. 1908-ban az egyik 100 koronás kötvény kamatja, 16 korona csizmapénz és minden kívülálló temetése után 1 korona volt a szolga bére. 1927-től 40 pengő fizetést kapott, valamint temetések után külön részesedést. A céh legfőbb fóruma a minden év december 26—31. között az elnök házánál megtartott közgyűlés volt, ahol minden tag megjelenhetett. A gyűlés idejéről a tagokat a szolga értesítette. Egyes visszaemlékezők szerint néha több százan jöttek össze az elnök házánál, s nemritkán a közgyűlés fele az udvaron rekedt, mert az elnök házának mindhárom szobája már zsúfolásig tele volt a közgyűlés részvevőivel. Ilyenkor a ládát az asztalra tették, de tetejét nem nyitották fel, mint az iparoscéhek összejövetelein, különben is az újabb láda fedele egyszerű ráhelyezéssel rögzítődött, zár és zsanér nélkül készült, tetejét nem felnyitni, hanem levenni lehetett. Az elnök a láda mellől köszöntötte a megjelent tagokat. Az elnöki üdvözlés után a jegyző adott számot az éves gazdálkodásról. Ismertette a bevételeket és a kiadásokat, az új tagok számát, az elhunytakat, a céh közreműködésével tartott temetések számát, ismertette a bizottmány könyvvizsgálatának eredményét, ismertette a bizottmány javaslatát a céhbál vőfélyeire, a rendezőkre, s amennyiben azt elfogadták, vagy más javaslat vetődött fel, annak megtárgyalása után a bizottmánnyal együtt leköszönt tisztségéről. Ezt követően az elnök tett javaslatot a megválasztandó jegyző és bizottmányi tagok névsorára, ami általában — ha az illetők vállalták — tisztségük meghosszabbítását, újraválasztását jelentette. 16 Amennyiben a kétéves ciklus végén elnököt is választottak, az elnök üdvözlő beszéde után köszönt le, s az elnök személyére a jegyző tett javaslatot a bizottmány előzetes állásfoglalása alapján. Az 1880-as évektől kezdve az elnökválasztás is formálissá lett, mert egy-egy személy újraválasztása folytán több cikluson, nemegyszer évtizedeken keresztül viselte e tisztséget. 17 A szervezeti élet beszűkülése folytán a közgyűlések is holmi karácsonyi ünnepek utáni ismerősökkel való találkozási alkalmakká váltak, ahol az előterjesztett javaslatokkal szemben a tagságnak csak ritkán volt különvéleménye. Adataink egyetlen esetet említenek, amikor az 1907. évi közgyűlésen Podruzsik Péter jegyző ellen kifogás merült fel. A gazdasági beszámolót a többség tudomásul vette, olvashatjuk a jegyzőkönyvben, „ ... de 1—2 megelégedetlen tag azonban társasági rendzavarónak minősítette és egy 13 személy aláírásával ellátott kérvényt nyújtott be az elnök úr elejbe és kérték, hogy hívassa össze a társaság megbízottjait és szavaztassa meg az új jegyző választást, amit azok nem teljesítettek. Ekkor Podruzsik Péter lemondott, ideiglenesen, amíg a választás ideje eljön, így az elnök úr kénytelen volt elrendelni az új választást, és az lett 281
