Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Feld István–Jakus Lajos–László Csba: Csővár
A déli külső várfal nyugati meghosszabbításában álló, mintegy 4 m hosszú és 6 m magas К—Ny-i irányú falcsonk azon a ponton áll, ahol a nyugat felől jelenleg a várba vezető ösvény eléri a vár területét. (22. kép.) A falmaradvány keleti végén mintegy 3 m magasságig egy vörös homokkő kváderekkel armírozott sarok figyelhető meg, falelválás formájában. Ez volt egykor a nyugati és déli külső falak alkotta sarok, a falak bekötési nyomai még jól megfigyelhetők. 23. kép. A várromok nyugatról 24. kép. A rondella Valószínűnek kell tartanunk, hogy már a külső várfalöv megépítésekor is itt volt a vár bejárata: torony nélküli, egyszerű, falba vágott kapu, közvetlenül a sarok mellett. A nyugat felől — ez az egyetlen kényelmes megközelítési mód — érkező út a vár nyugati oldala előtt elhaladva futott ide, majd áthaladva a nyugati árok feletti, feltételezhető hídon jutott a belső vár déli fala és a déli külső fal alkotta falszorosba, az onnan nyíló belső kapuhoz. Később azonban a külső kapu védelmét nem találták elegendőnek, nyugat felé egy tornyot építettek eléje. Ennek a toronynak volt a déli oldala a ma álló falmaradvány; északi oldala elpusztult. A torony természetesen magasabb volt, mint a maradványok alapján 3 m körüli magasságú külső várfal. Az is megállapítható, hogy belső K-i oldala a felső szinten nyitott volt, ugyanis kelet felé a fal egyenes síkban véget ér. Hasonló megoldást alkalmaztak tehát, mint ami városfalainknál (Pécs, Siklós, Sopron, Pest) általánosnak mondható. E forma szokásos magyarázata az, hogy így a torony elfoglalása után nem tudták azt az ostromlók a város, illetve itt a belső vár ellen felhasználni. A falmaradvány belső oldalán a jelenlegi szinttől mért 1,5 m magasságban gerendafödém fészkei maradtak meg, tehát a terep itt erősen feltöltődött. A kaputorony megépítése nem az egyetlen olyan munkálat volt, amivel a kapu és egyáltalában a legkönnyebben támadható nyugati oldal védelmét fokozni kívánták. Az északnyugati sarkon megépítették a mintegy 18 m átmérőjű, másfél méter falvastagságú félkörös rondellát, a rondella és a kaputorony közötti szakaszon pedig egy földsáncot alakítottak ki, melyet kívülről egy vékonyabb íves fal támasztott meg. Ennek az íves falnak a kaputorony felőli kisebb szakasza rövid szakaszon, másfél méter magasságban követhető ma is. Mögötte végig jól megfigyelhető a földfeltöltés, előtte árok húzódhatott. (23. kép.) A kőből épült rondella külső falazata erősen leromlott, az eredeti külső burkolata csak kis felületeken maradt meg. Általában csak a falmag áll a külső szinthez képest 6—7 m magasan. (24. kép.) Belsejét jelenleg teljesen törmelék 27
