Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”

Feldíszített céhláda А XIX. század közepén a parasztság magára hagyatottsága, a kapitalizálódáshoz feltétlenül szükséges hitelforrások hiánya Ráckevén a belső társadalmi szerkezet által motivált és ugyanakkor meghatározott öntevékenységnek nyitott utat. A mezővárosi gazdag hagyományokból adódó iparos-céhes múlt,

8 a feudális kötöttségből szabaduló, földhiánnyal küzdő, tőke hiányában talajt nem találó paraszti tömeg bizonytalansága, egymást keresése, a tömörülesi kényszer vezetett 1857-ben a ráckevei Földmívelő Polgár Társaság, vagy köznapi nevén a Paraszt Céh, illetve pejoratív megjelöléssel a Tőkeásó Céh megalakulásához. Elég ritka jelenség, hogy a parasztság, illetve bizonyos paraszti réteg az iparosság céhes szervezeteihez hasonló és azt külsőségeiben utánzó kereteket hozzon létre. Ez a jelenség csakis ott fordulhat elő, ahol a parasztság bizonyos rétegei előtt élő példaként áll az iparosság példaadó szervezeti kerete, s mely szervezeti keretekből a parasztság természetszerűleg ki volt zárva. Jelenlegi ismereteink szerint a ráckevei parasztcéh mellett, azt időben megelőzve a váci „Kapás Céh"-ről van tudomásunk, melyet 1825-ben hoztak létre.

9 Érdemes egy pillantást vetnünk a váci „Nagy Boldog Asszonyról nevezett Társaság"-ra, vagy más néven a „Kapás Céh"-re, mert feltehetőleg mintájául szolgált a ráckevei parasztcéhnek is. Az 1825-ben megfogalmazott alapítólevélben egyértelműen szögezték le, hogy „ ... a Társaságnak a' lévén egyedül való czélja és igyekezete, hogy a' Városban lakos szöllőmíves embernek mind polgári mind pediglen Istenes kötelességeiknek hív és buzgó teljesítésére egy tár274