Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Fegyó János: A ráckevei „Paraszt céh”

STUDIA COMITATENSIA 7. Szentendre, 1979. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból FEJEZETEK PEST MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL I. FEGYÓ JÁNOS (Árpád Múzeum, Ráckeve) : A RÁCKEVEI „PARASZT CÉH" A XV. század 40-es éveiben újjáéledő Szent Ábrahám-telke, a mai Ráckeve elődje, gazdasági erejét a török megszállás elől északra menekülő, s itt a Csepel-szigeten királyi engedéllyel letelepedő szerb kereskedők vagyonának köszönhette.

1 Szent Ábrahám-telke, az egykori jobbágyialu feltehetőleg a tatárjárás idején pusztult el, s Ulászló 1440-ben kelt oklevele is mint elpusztult települést említi,

2 megengedve a Szerem megyei Kéve szerb lakóinak, hogy a pusztává lett falu helyén megtelepedjenek. A kevei rácok nemcsak az újjáéledt település — a mai Ráckeve — nevét adták, hanem magukkal hozva városi kiváltságaikat, s azokat több királlyal megerősíttetve, a korábbi jobbágy falut városi rangra emelték. A szerb kereskedők kezén, akik elsősorban a dunai vízi utat kihasználva gabonakereskedelemmel foglalkoztak, olyan nagy összegű kereskedőtőke halmozódott fel, hogy a XVI. században méltán versenghettek számos szabad királyi város polgárságával.

3 Ráckeve fejlődése az 1541. évi török megszállással megtorpant. Bár a török fennhatóság csak névleges volt, az országos gazdasági zsákutcához hasonlóan itt is lehetetlenné vált a kereskedőtőke ipari vállalkozásba való átmenetele. Ráckeve megragadt a mezővárosi szinten, noha a XVI—

XVII. században szellemileg — a reformáció jóvoltából — gazdag virágzásnak indult. A XVII. század végi felszabadító hadműveletek során többszöri elpusztulását a XVIII. század folyamán már nem tudta kiheverni. A XVIII. századdal kezdődő lesüllyedésének okát azonban nemcsak a török pusztításban, hanem sokkal inkább a gazdasági struktúra átrendeződésében kell keresnünk. A török kiűzése után a város gazdasági erejét jelentő szerb kereskedők elköltöztek, majd a XVIII—

XIX. században a dunai vízi út is veszített jelentőségéből, amikor a szállítás tengelyre került, s az utak természetszerűleg elkerülték a szigeten fekvő mezővárost. Mindezeket a tényezőket csak súlyosbította, hogy a korábbi királyi birtok éppen ebben a kritikus időszakban került magánföldesúri kézre, illetve vált bérletté, s így fokozottabban érvényesült a majorsági gazdálkodás térhódítása.

4 Ráckeve kizárólag zsellérlakossággal lépett át a jobbágyfelszabadítás felemás paragrafusait követve a polgári társadalomba.

5 Bár a mezővárosi lakosság, mely az úrbéri pátens jogi kategóriái szerint házas vagy hazátlan zsellérnek minősült, a vagyoni differenciálódásnak legalább olyan, ha nem szélsőségesebb fokát érte el, mint bármelyik telkes község.

6 Ráckeve lakossága számára a jobbágyfelszabadítás lényegében lezárását 271