Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

Az utolsó hajómalmok sorsa 1931-ben nyilvántartott utolsó hét hajómalom sorsát figyelemmel kísérve, az alábbiakat sikerült megállapítani. Jelenfyék 1. sz. malmát megvette Kurdi Sándor. Néhány évig használta Sztankovics nevű társával együtt, majd eladták Dunabogdányba, onnan Bulgáriába került. Heverek 4. sz. malmát előbb Dömösre. onnan Dunabogdányba vitték, ott elbontották, és berendezéséből egy kis szárazmalmot készítettek. A másik, 7. sz. malmukat 1941-ben két molnár bérbe vette és Dömösre szállították. Három év múlva nagy viharban a hajómalmot tartó láncok elszakadtak, a sebes vízen nekiütközött a hajóállomásnak, ott összetörött. A nehéz gépek lehullottak, kiverték a fenekét és elsüllyedt. Csereklye Bálint malmát tavaszi jégzajlás pusztította el, szétbontva belőle a szőlőben kunyhót készítettek. A többi malmot Bulgáriába szállították, mert ott a Dunán a jégzajlás gyakran tönkretette a hajómalmokat. így tűnt el az egykor virágzó malomipar utolsó emléke is a váci Dunáról. Az ország utolsó hajómalma Ráckevén működött, onnan a szentendrei skanzenba került mint ipari műemlék.

88 V. Függelék Zöldfai vízimalom Bár tanulmányunk a váci hajómalmokról szól, nem mellőzhetjük a város egyetlen vízimalmának megismertetését. Az uradalom 1753-ban határozza el hajómalma helyett szilárd anyagból vízimalom építését. Nagyobb teljesítményűnek és biztonságosabbnak látszott, mint a Dunán fenntartott hajómalom. Vízimalom építéséhez alkalmasnak látszott Vác határában az a hely, ahol kisebb tavat egy kifalazott, boltozott csatornából kifolyó forrásvíz táplált, mely a vácdukai dombok alól eredt. Ezt a föld alatti vízvezetéket nevezte el a nép Törökcsatornának, s építése eredetére különböző feltevések keletkeztek. Voltak, akik úgy vélték, hogy a törökök rizstermesztésnél szükséges árasztásra létesítették, mások szerint a város ivóvízellátását és török rituális fürdőt szolgált volna.

89 Régészeti kutatás deríthetné ki, hogy a hódoltság alatt vagy még előtte, Báthory Miklós idejében épült-e. Galeotto Marzio említi a püspök halastavát, mely az 1546. évi török adóösszeírásban Pispök-tó néven szerepel, s halászata 2000 akcsét jövedelmez. Az 1559. évi defter szintén említi. A tó vize hajthatta a Pispök-pap egykerekű malmát, még 1546-ban 50 akcsét jövedelmezett a török kincstárnak. Erről a malomról 1559-ből részletesebb leírást kapunk: ekkor már romos, Vác közelében fekszik. Mehmed pasa, volt budai beglerbég Ahmed Cselebi deftedártól 2000 akcséért megvette, s a Buda közelében levő Gül Baba-kolostor derviseinek kezelésébe adta egyházi alapítványként. Az 1570 táján Vácról készült török telekösszeírásból pontosan meghatározhatjuk helyét. A vártól délre terültek el konyhakertek, a várárokhoz legközelebbi egyik Abdurrahman hodzsáé. Rajta egy düledező szoba és két zsilip, mellette másik kertjében düledező szobák, zsilipek és két tó kerül összeírásra. Szomszédja a düledező (Szent Margit-) templom, a malom zsilipje felé menő és a pesti út, valamint a Csörög felé eső két tó. Abdurrahman a váci Kaszim-mecset számára másodszor vásárolta meg a kertet, mivel előzőleg érte a mecsetalapító által fizetett összeget Dervis emin elsikkasztotta. Az 1559. évi összeírásban nyolc, név szerint felsorolt molnár neve mellett 259