Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Helytállásuk és veszélyeik a munkában A molnárok fejére olvasott sok panasz ellenére sem törünk pálcát fölöttük. Szabadabb foglalkozásuk több lehetőséget adott olyan tettek elkövetésére, amit pl. az egy helyben dolgozó, ülőmunkát végző csizmadia, takács vagy legénye nem követhetett el. Az is bizonyos, hogy az ő munkájuk sokkal keményebb, edzettebb embereket faragott belőlük. A molnároknak helyt kellett állni fagyos szélben is a Dunán. Viharok alkalmával nemegyszer tették kockára életüket. Előfordult több szerencsétlenség, vízbefúlás. 1844 szeptemberében György András molnár és Nagy János a Dunába fúlt, Pestnél fogták ki őket. 1847-ben Devecseri Imre molnárlegényt másfél hónap múlva találták meg. Drabik Mihály molnárlegény halálát 1840-ben az okozta, hogy Krenedics Mihály a malmát csak három emberrel akarta kiköttetni, holott hozzáértő 7—8 emberrel szokták azt végeztetni. Nem lévén elég erő, ,,a szerencsétlen szülte veszély Drabik vízbefulladását okozta". A váci molnái'ok közéleti tevékenysége A céhrendszer a XVIII. századtól már kerékkötője az ipar fejlődésének, de nemes hagyományai tiszteletre méltóak. Bármennyit is civakodtak egymással, nem veszett ki belőlük az egymás iránti szolidaritás. Ilyen, az elöregedett, tehetetlen, magukra maradókról gondoskodás, betegeik ápolása. Előfordult, hogy a céh csináltatott koporsót halottjának, így pl. 1783-ban Csörge Mártonnak. Kötelezettségeik temetések alkalmával Ha mesterember vagy felesége meghal, temetéskor minden mester megállítja malmát, s egy legénnyel megjelenik a végtisztességen. Amennyiben ezt elmulasztaná, mesterember 1 ft, legény 50 dénár büntetést fizet. A pénztárkönyvben több ilyen büntetésről találunk nyomot. 1843-ban részletesen meghatározzák a temetéssel kapcsolatos kötelezettségeket. Ha mesterember vagy felesége hal meg, 6 szövétnek mellett az egész molnárcéh legényeivel együtt részt vesz a temetésen. Ha 2 évet meghaladó gyermeket temetnek, 4 szövétnekkel az összes céhmester, 2 évet meg nem haladónál az egész legénység kivonul. Ha molnárlegényt vagy feleségét temetik, akkor a mesterek fele legénységgel, ha legény gyermeke, úgy fele legénység, ha mester inasa, akkor szintén fele legénység vesz részt a végtisztességen. Jellemző még mindig a korra, hogy — ha meghalt — egy molnármester csecsemő gyermeke kétszer annyit ért megtiszteltetésben, mint egy inas. Molnárok távolabbi rokonai, felmenő hozzátartozói temetésén is részt vettek, de ezért már díjazás járt. Ezt nevezték pénzes temetésnek. 16 ft taksa lefizetése mellett 6 szövétnekkel vonultak ki a céhmesterek fele legénységgel, akiket a díjazás *Д része illetett. Az 1850-es években többször szóvá teszik a temetéseken történő illendő megjelenést, ellene a legények vétenek, ezért büntetésül 20 kr-t, meg nem jelenés esetén 40 kr-t szabnak ki rájuk. 1862-ben panaszolja a céhmester a gyér megjelenést, mely a testületnek nemcsak tekintélyét alacsonyítja. Enyhítik a 232
