Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Jakus Lajos: Váci hajómalmok

. Éljen nemzetes komisszárius úr, kinek beleegyezett akaratjával e mai napon felszabadulván, az inasi sorbúi a legények közé béiktattattam ! Vivát! Éljen a nagyérdemű czéhnotarius úr, ki az egész érdemes Czéh mellett sok ízbéli fáradságát nem unván, magát e mai napon hozzánk megalázta ! Vivát ! Éljen a fő és alczéhmester urak, kik az egész czéhnek bajos ügyét s terhét viselni magokra vállalták! Vivát! Éljen tanító mester úr, kinek kegyességébül ezen mesterségem szerencsésen kitanultam ! Vivát ! Éljen az egész érdemes molnárczéh, minden czéhbéli tagokkal együtt és engedje a mindenható Űr Isten, hogy több ifjakat s tanuló inasokat felnevelhessenek, s ezen mesterségre számtalan években kitaníthassanak! Vivát! Végre éljenek a dékányok és az egész ifjú társaság, mely engem e mai nap társaságában bevett! Vivát."

32 A felszabadult inas kiadásainak fedezésére előtte fél évig gyűjthetett, mert ezen idő alatt félhetes bérességgel alkalmazta mestere. Legények Felszabadulás után megkezdődött a legényélet, melyet három esztendőben szabtak meg, ezalatt kellett vándorolnia. Mielőtt elindult, a céhmestertől „kundschaftot", azaz tanúlevelet kapott, ezt később felváltotta a vándorkönyv. Ebbe a céh vagy a legény mestere a vándorló viselkedéséről véleményt írt. Előfordult, amikor a céhnek is ellenszegülő mestertől megvonták azt a jogot, hogy vándorlevelet adjon, vagy a céhtől legényt kapjon. így határoznak 1818-ban Szandleitner Sebestyén molnár ellen. Vándorlás A privilégium 10. cikkelye szigorúan meghagyta: minden mesterlegény, hogy mestersége folytatására elegendő tudományt és tapasztalást szerezzen, vándorolni köteleztetik. Aki vándorlását ki nem. töltötte, munka vagy műhely nem adható, mester nem alkalmazhat olyan legényt, aki nem vándorolt. így szólt a szigorú rendelkezés, azonban a gyakorlatban ezt a váci céh, de más sem tudta megvalósítani. 1839-ben olyan határozatot hoznak, hogy a privilégium megszerzése előtti időben vándorlás nélkül letelepedett és „megfeleségesedett" legények a vándorlást megválthatják pénzzel. Három év múlva a mesterekre 2 pengő büntetést szab ki a céh, ha vándorlás nélküli legényt alkalmaz. A céh rendelkezése ellenére a helytartótanács megkönnyítette a legények helyzetét, mert több esetben, amikor hozzáfordulva felmentést kértek vándorlás alól, olyan döntést hozott, hogy a felszabadulás után 3 évnek meg kell lennie, ha valaki mester akar lenni. A céh viszont a vándorlás megváltásához ragaszkodott ebben az esetben, nem elégedett meg a vándorlás nélkül eltöltött három évvel. Egy-két esetben méltányolták a vándorlás elmaradását, mint pl. Belányi Pál hátralevő vándorlóesztendeit „katona életi vitézkedésével megváltván, a céhbeli mesterek közé felvétetett". A XIX. század elejétől azonban általánossá vált a vándorlás megváltása. Vintze Mihály 1805-ben megházasodott, még két esztendőt kellett volna vándorolnia, ezért fizetett 24 ft-ot. Gábriel János 1808221