Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Jakus Lajos: Váci hajómalmok
Legény- vagy kiscéh Városainkban, ahol egy-egy céhbe tömörült mesterek és legények száma megnövekedett, bevett szokás szerint a legények különváltak az „Öregcéhtől", mestereik beleegyezésével kis- vagy legénycéhet alakítottak. Az 1815-ben kiadott királyi rendelet azonban ezt a jogszokást megszüntette. A legények szervezkedését, saját rendszabályaik szerinti működésüket megtiltotta, céhládát sem szerezhettek be. A váci molnárlegények erről a rendeletről vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudni, mert a következő évben megegyeztek mestereikkel kiscéh alakítására, „sokaságuk végett elválván tőlük", egyezségre léptek a közöttük megtartásra kerülő rendszabályok írásba foglalásával, s azt mindkét részről aláírták. Az uradalomhoz azonban csak öt év múlva nyújtották be megerősítésre és. jóváhagyásra, mely kérésük visszautasításra talált. A bemutatott Egyező levelet, hogy vissza ne élhessenek vele, elkobozták, s az uradalom levéltárába zárták. A városi tanácsnak pedig az uradalom meghagyta, hogy a folyamodó legényeket és mestereiket a legközelebbi tanácsülés elé idézze és keményen dorgálja meg „abbéli vakmerőségükért, mivel földesuruk tudta nélkül egyességre léptek, külön gyűléseket és ládát tartani bátorkodtak és kontraktusukat megerősítés végett csak öt esztendő múlva terjesztették fel jóváhagyásra. A jövendőre minden ilyen vakmerő cselekedettől eltiltva a céhkomisszárius az Uradalom parancsait megtartassa." 23 Az 1838-ban kapott új privilégium 19. cikkelye érvényben tartja, hogy mesterlegények maguk között külön szövetséget nem tehetnek, de elrendeli pénzeik külön kezelését. Ennek végrehajtására csak 1847-ben került sor a váci molnárcéhben. 24 Ezzel egyik sérelmük orvoslást nyert, azonban szerették volna visszanyerni régi jogaikat, így a legénycéh engedélyezését. Erről és a vele járó összetűzésről külön fejezetben szólunk. 25 Egyelőre annyit, hogy a legények nem érték el céljukat. Kiscéhük felújításának újbóli megtiltása ellenére az 1851. évi Iparrendtartás nem intézkedhetett a legénygyűlések eltiltásáról. A céh részéről 1854-től a legénységi gyűlésekben az atyamesteren kívül az ifjú mesterekből álló „küldöttség" vesz részt. Az atyamester, akinél a legénységi gyűléseket a jövőben tartják, köteles azok bevételeiről külön számadást vezetni. 26 Dékánok (öregdékán, kisdékán) A legények maguk közül dékánnak kettőt jelöltek, s azt a oéhgyűlés elé állították. Bizonyos indokokra hivatkozva 6 váltóforinttal meg lehetett váltani az egyévi dékáni kötelezettségeket. Feladatuk a céhmester által körözésre kiadott meghívók stb. kézbesítése. Ellenőrizték a legények viselkedését. Fizetésük mindössze egy-egy megvendégelés lehetett. így 1783-ban „a többi legényeknek és Dékányoknak egész esztendőnek elfolyása által való összegyűlésekor" 5 ft-ba került az elfogyasztott kenyér és bor ára. Inasok A váci molnárcéhbe beiktatott inasok jegyzőkönyvéből, melyet 1845—1874-ig vezettek, megismerhetjük 170 inasnak nevén kívül életkorát, származási helyét, 218
