Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Novák László: Nagykőrös mezőváros önrendelkezése (az 1747. és 1817. évi statútumok)

(adószedő, árvák atyja, város gazdája, borbíró, nótáriusok, városi fiskális, kancellista, városi komisszárius). Ez utóbbi hivatalnokokat hosszabb időre, míg a fő- és második bírót évenként választották meg újra.

29 A tanács sokrétű munkát végzett. A XVI—

XVII. században s a XVIII. században is, a magisztrátus juttatott házhelyeket, mezei kerteket, kaszálókat, erdőt lakosainak, elbírálva kit-kit érdemei szerint.

30 Éberen ügyelt a tanács a határhasználat rendje felett, megbírságoltatta a tilalmasban legeltető gazdákat, a város javait illetéktelenül élvezőket s dézsmálóit.

31 Fontos tevékenysége volt, hogy behajtsa lakosain a különböző adókat, szolgálattételeket, s mindenkit maradéktalanul a város érdekeinek kiszolgálására kény szer ített. A XVII. században gyakori eljárás volt, hogy az adóalapot képező marhaszámot letagadókat és elhallgatókat súlyos pénzbírságra ítélték.

32 A lakosság ügyes-bajos dolgaiban is a mezővárosi tanács a főbíró vezetésével intézkedett. Eljárásuk, jogszolgáltatásuk jól megismerhető Ballá Gergely krónikájából, aki így jellemezte a XVII. századbeli tanácsbelieket és munkájukat: ,,.. . a' Tanátsbeliek Körösön az időben' mind szakállas emberek voltak, jó értelmű öreg emberekből állottak, midőn a' Tanáts házba be-gyűlének szokásban volt nállok, hogy mind fehér ruhában, mind köpönyeg formában' mentenek a' Gyülekezet eleiben. Földes Urat nem esmertenek a' Királyon kívül, ámbátor már akkor; némelly Földes Urak magokat tiszteltetni kívánták. Mikor valaki közzülök a' Lakosok közzül büntetésre méltónak ítéltetett, azt ponyvába betakarták, és mindenik Tanátsbeli Személy a' Bíró utánn egyet egyet tsapott a' bűnösön'. Ha valaki lopó, vagy parázna személy volt, annak a' Praedikátor meg-edgyezéséből Eklésiai követést tettének, és így ' bocsattatott-meg a' bűn, tsak a' dohány szívásért rabságot kellett szenvedni."

33 A XVII. században komolyabb vétségek esetén a három város: Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd bíráiból, esküdtjeiből álló bíróságot hívtak össze. Ballá Gergely így tudósít minket erről: „Anno 1600 Nagy Körös Várossá Fö Bírája vala Tollas János, a' Nemes és Betsületes Körösi Tanátsnak ez vala szokása; Valahányszor fontos, és nagy dolgaik elö adták magokat, éltének a' három Város Törvényével, ilyen módon: Pro Termino N. Körös Várossában Ketskemétről és Czeglédről convocaltatván két vagy három Esküdt Emberek, mindenik városból külön külön, azok egybe gyűlvén, a' terhes dolgok eleikbe adattatván ítéltettek, és a' Peres feleknek úgy adattattak-ki, a' Törvényes ítélletek, melly Törvény Szék neveztetett három Város Törvény Székinek."

34 A rendszeres joggyakorlás során, a Nagykőrösön összeült bíróságban a ceglédieken és a kecskemétieken kívül a környező és távoli helységekből (Abony, Kecske, Nyársapát, Szentkirály, Szentlőrinc, Rimaszombat stb.) hívott „fogadott bírák" is helyet foglaltak.

35 A három város törvényszékének ítéletét — különösen súlyosabb esetekben — a Pest vármegye viceispánja is felülvizsgálta, változtatta meg, vagy hagyta helyben. Rendszerint azonban „Apelláta már akkor nem volt, mert az egész Vármegye Török birtoka alatt volt", mint feljegyezte Ballá Gergely.

36 A város önkormányzatának ékes bizonyítéka, hogy a közös bíróság — a szabad királyi városokhoz hasonlóan, amelyek pallosjoggal rendelkeztek — halálos ítéleteket is hozhatott, s mi több, azokat végre is hajthatták Kőrös városában. A parázna személyeket, akut tolvajokat rendszeresen felakasztották a város területén. A három város, illetve a kibővített, ún. „convocaet" bíróság egyik legsúlyosabb ítéletét 1654-ben hozta, amikor Pánczél Istvánnét és Nagy Mihályné Zsuzsannát, mint „nyilvánvaló ördögi tudománnyal bíró bűvös-bájosokat és ördögi jövendő mondókat érdemeik szerént tüzes halálra" ítélte.

37 179