Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)

Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

csényben 1, Solton 1, Aradon 2, Losoncon 4, Boldogon 1, Patajon 2, Üjvárban (Érsekújvár) 2, Zocsódon 1, Kassán 2, Egerben 1, Kassán 2, Debrecenben 2, Egerben 1, Lőrinckátán 1, Cegléden 2, Gedén (Szarvasgede) 1, Podovica 1 esetben járt a nagykőrösi posta.

586 Ugyancsak Nagykőrösről 1708-ban Hatvanba 4, Gyöngyösön 6, Egerben 2, Losoncon 2, Gedén 1, Szécsényben 2, Tállyán 1, Debrecenben 2, Aszódon 1, Fényszarun 1, Hévizén (Hévizgyörk) 1, Detáron 1, Károlyban (Nagykároly) 1 esetben járatták a postát.

587 A császári erők előretörésével egyre kevesebb helyre vittek levelet, csomagot vagy üzenetet. 1710-ben Szolnokon, Egerben, Pesten, Miskolcon, Szegeden járt a körösi posta. A postásmunkát utat ismerő emberre lehetett bízni, mert akkor még az útjelző és helységjelző táblákat nem ismerték, így nem is alkalmazták. Nem is voltak veszélytelenek a posták útjai, mert előfordult, hogy a postavivőt rabságra vetették.

588 Az időszak vége felé már mindkét város tartott állandó postást. Nagykőrösön Kis János (Kis Jancsi) látta el ezt a feladatot. Az évi munkabére is szerepel a feljegyzésekben. „Egy Szűr, egy Nadrág, egy Pár fejér ruha, egy pár csizma." A kialkudott bérén felül még egy süveget is kapott.

589 A kecskemétiek postása Kurucz Gergely, ki ezért adóelengedésben részesült.

590 A nagykőrösi posta először 1710. július 6-án ment Pestre.

591 A város főbírája csak novemberben utazott föl első alkalommal.

592 Szegeddel 1709 nyarától tartottak kapcsolatot. A kecskeméti posta Szegedre részben a város, részben a kuruc főtisztek leveleit vitte, így 1706-ban Barkóczy Ferenc tábornok levelét is, melyet Pulyai György postás vitt.

593 A kecskeméti posta még Soltra, a sáncban parancsnokló főtiszt részére 1710. szeptember 21-én és 23-án is vitt levelet, tehát a sáncban őrködő kuruc katonaság a sáncot akkor még nem hagyta üresen.

594 A nehéz napokban a városok igyekeztek egymás dolgát segíteni, de a nagykőrösiek a ceglédiekre nagyon megnehezteltek, és emiatt a vármegyénél 1711-ben panaszt is emeltek. A nézeteltérésre az adott okot, hogy a ceglédiek Mikebudán és Nyársapáton a nagykőrösiek szénáját elhordták. Mikebudáról 112 boglyát és Nyársapátról 183 vontatót vittek el, mely 172 szekér szénának felel meg, és ezen felül 12 szekér szalmát is (szekér széna alatt hat ökör által vontatható, vendégoldalakkal ellátott, három öl hosszú szekér értendő). A jegyzék 15 károsult nevét is megemlíti. A fejlécen a következő olvasható: „Anno 1710 et 1711 Czegléd városi becsületes szomszédoknak általa az Nyárs Apáthi és Mike Buday Praediumokról elhordott Körösi lakosoknak Szénájuknak rendi." „Violente per vicinorum Cegledienses a certis Praediis arendaticus, manu et cepiis Militaribus foeni apportatio in memoria revocari debet tam Dno V Comiti Cottus quod etiam ad bonifico Subsequi poscit Excellenti Dno Clari Comissario."

595 A megye követi utasítások 7. pontjában szerepel. Vajon ki térítette meg az árát? Lehet, hogy a károsultak a többi háborús káraik mellett emlegethették és rosszindulattal gondoltak a szomszéd város lakóira. Tekintsünk még egy kis időre a Duna—Tisza közére és vizsgáljuk meg, hogyan alakult ott a hadállás október folyamán. Károlyi Sándor a főerővel Jászdózsa mellett táborozott. Itt adta ki kemény hangú nyílt parancsát október 5-én, melyben ecsetelte a császáriak nyugodalmat és a szabadság édes gyümölcsét kínálgató ígéreteit, de az ellenkezőjét cselekszik, a felső vármegyékben is az igát a szegény lakosság nyakába vetették, a többi nemes vármegyék is ezt várhatják a fejükre. Fej- és jószágvesztés terhe alatt elrendelte, hogy az ellenség közeledésekor a helységek lakói mozduljanak ki, és a Mátrán át jószágaikkal költözzenek a Tisza mellé, ha nem akarják, hogy helységeiket porrá égettesse. Ekkor Hatvan Cusani császári tábornok kezén volt, aki innen kiindulva október 17-én Szolnok ostromához vonult fel seregtesteivel. Szolnok várát Csajághy János ezredes gyalogdandárjának kellett volna védeni, köztük a körösi, ceglédi és kecskeméti hajdúkkal. Az eseményt a fejedelem a visszaemlékezésében a következőképpen írja le: „A föladás a miatt következett be, hogy a vár előtti terjedelmes huszárvárban fekvő háromezer szabadszájú, demoralizált tiszántúli lovas amint Cusani Jakab hadait megpillantotta, nagy lármával összezajdulván lóra kapott és a Tisza hídján által takarodok. Hiába igyekeztek őket a tisztek visszatartani; a keménnyakú szabolcsmegyei huszárezredes Nyúzó Mihály még karddal is közéjük vágott, mind hasztalan, a fékevesztett had tovavágtatott. Az ellenség ekkép a huszárvárat elfoglalta, a belsővárban levő 300 hajdú pedig a lovasságtól így cserbe hagyva szívét veszté és a parancsnokot capitulálásra nóggatta." 147