Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
1710 — 1711. Rác támadástól való félelem miatt a városok védelmet keresnek Szegeden is, Budán is. Kecskemétnek védlevelei vannak Szegedről, Budáról, Szécsényből a rácok ellen. — A fejedelem hadait Alföldre vezeti a három város közelébe. — A lengyelek beszállásolása; rác támadás éri őket Kecskeméten. A fejedelem utolsó kísérlete a Dunántúl visszafoglalására. — Kuruc fővédvonal Kecskemét és Jászberény vonalában. — Károly fővezér a Jászságban, majd Szolnoknál. — A kurucok Szolnokot feladják, a solti sáncot kiürítik. A cigányok kiváltsága, szerepük Kőrösön és Kecskeméten. — A posta, postások, hova szóltak a levelek. — A ceglédiek elviszik a körösiek szénáját. Császári hadsereg megszállja a városokat, Ebergényi kezébe hűségesküt tesznek, a sereg itt is telel. Kecskeméten megjelenik a földesúri megbízott. Szűcs Istók szomorú vége. A hosszan tartó háborúskodás imár a vagyonos réteg erszényét is megdézsmálta. A városok már 1710-ben két úrnak kényszerültek szolgálni, a fejedelemnek, tehát a nemzeti ügynek és a császárnak. Elsősorban Kecskemét kényszerült erre az útra, mint erről már több esetben történt említés, a rácok támadásától akart ezzel szabadulni. Nem a császár iránti szeretetből, hanem vagyonmentés céljából vállalták ezt az utat. A Szegedről jövő követeléseket 1705-től teljesítette, később még ajándékokat is juttatott el és nem alaptalan a feltevés, hogy híradással is szolgált. Ennek elismerését a szegedi parancsnok oltalomlevelei bizonyítják. 1709-ben ilyet már a budai parancsnok is adott nekik, 1710 nyarán már Szécsényből is kapott. Ezek az oltalomígérő levelek nem sokat értek; ezt igazolják az 1707. április 3-i és az azt követő rác támadások. Ezek a rabló hadműveletek a város megvagyonosodott lakóinak a kifosztását eredményezték, melynek a szegénység jószágai is áldozatul estek. Csak a nagykőrösi vagyonos polgárság és meggazdagodott kisnemesség úszta meg a kifosztást, de jószágaikban ők is károsodtak. Ez a réteg menekült ki 1708. szeptember 10-én az erdőkbe, szőlőkbe és a nádasokba, nem bízva a védelem erősségében. A legnagyobb veszély őket fenyegette, szerencséjük, hogy a katonaság és szegény köznép helytállt. Ezeket a hadműveleteket a császári részről nemcsak zavaró és megtorló cselekményeknek szánták, hanem vagyonszerzési célzattal is indították. A parancsnokok a zsákmányból és a rabok váltságdíjából részesedtek, vagy értékes rác rabokat szereztek vissza. A Dunántúl már 1710-re végérvényesen császári hatalom alá, Felső-Magyarország egy része szintén császári kézre került; még Érsekújvár tartotta magát. A fejedelem sem látta a helyzetet derűlátóan. A január 22-én lezajlott romhányi csata sem hozta meg a maradandó eredményt. Károlyi Sándor ügyességében sem sokat bízhatott, mert működése többször hozott balszerencsét, mint szép sikereket. A városok már június 30-án egymás közt elszámolják a szegedi parancsnoknak közösen ajándékozott csikó árát. 505 A Duna—Tisza közén Sőtér Tamás ezredes parancsnokolt, nem tartozott a tehetséges és jelentős parancsnokok közé, ebben az évben is időnként levonult csapataival Kecskemétre, majd visszament a Zagyva mellé. Március 5-én már itt található, konyhájára két ízben is halat és szegfűszeget vásároltak 1 tallér, 4 garas és 29 dénárért, a lova számára árpát vettek, 6 fertályt és 2 vékát 8 tallérért és 2 garasért. 506 Március 12-én a vásárhelyi Béres Mihálytól egy paripát vettek neki 26 tallérért. A konyhájára vajat, mézet, vadludat vásároltak, kedveskedés címén kapott rókabőrt, selyemkendőt, egy véka almát, mandulát, citromot. 507 A szolgája április 19-én a főbírótól egy pár 141
