Ikvai Nándor szerk.: Fejezetek Pest megye történetéből I. (Studia Comitatensia 7. Szentendre, 1979)
Balanyi Béla: A három város és II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
A téli idő ellenére az említett rossz hírek miatt elég sok nyugtalanságot éltek át a Duna—Tisza köze népei. Lényegében a Buda környékén élő rácok és a budai őrség mozgolódásai élelemszerzési vállalkozások lehettek, mert a szatmári őrséggel megszaporodott várbeliek élelemszűkében lehettek. 236 A rácok támadása májusban kezdődött. Egyelőre a Körös és Maros közötti rácok csaptak ki a Tiszántúlra, Kunhegyest és Kunmadarast érte támadás. E két helyet kirabolták, felégették. Károlyi Sándor főgenerális a sikertelen dunántúli hadjárata után a Tiszántúl védelmét kapta feladatul. A rácok ellen Nyiri nevű ezredesét küldte, de a küldött katonai erő nem bizonyult elegendőnek, mert az ezredes és negyven katonája is elesett a harcban. Károlyi Sándor serege verte végül a rácokat vissza. 237 Berthóti István szolnoki kapitány május 25-én Kecskemétre írt levele sem olyan bizakodó, mint a február 4-i volt. Írja, hogy a fejedelem kurucai Szentmiklósnál megszorították a rácokat, de azok sáncba vették magukat. Kecskemétről fegyveres segítséget kér, hogy az esetleg Szolnokot érő támadás alkalmával védekezni tudjon. Kunhegyes és Kunmadaras esetéről is hírt ad a három városba. 238 Károlyi a Tiszántúlon a rácok ellen szerencsésebben harcolt, mint Dunántúlon a német ellen. A rác hadakat szétverte, és május 31-én Gyula várát is körülzárta. Bottyán János a Duna-vonal védelmét és a déli irányból jövő rác támadás elhárítását kapta feladatul. A három város lovaskatonaságát is parancsnoklata alá rendelték. Ezzel kapcsolatos Bercsényi Miklós főgenerális rendelkezése, melyet a három város részére adott ki 1705. február 2-án Érsekújváron: „Minden kétség kívül van előttem, hogy Kecskemét édes hazánknak mint igaz híve" az általa kiállított 600 lovast (a másik két város 250 + 175 lovast) Bottyán János generális parancsnoklata alá bocsátja, illetve oda tartozik. Az 1000 lovas míg oda van, addig a városok védelméről az otthon maradt fegyveresek kötelesek gondoskodni. Bottyánt a fejedelem a földvári sáncba rendelte, és ha az 1000 lovast odarendeli, a német és a rác ellenséggel szemben a városok maguk kötelesek védekezni. 239 Bottyán János tábornok Imsódnál védművekkel erősített dunai átkelőhely kiépítéséhez fogott, hidat is veretett. A Bottyán-várhoz a három városból rendelték ki a sáncásókat és a hídépítéshez a faragókat. A híd hajókra épült. Nagykőrös város számadáskönyvébe 1705. április 25-én a következőket jegyezték be: „Aprószeresek kik sánc és egyéb munkára a die 25 Április. 1705 Becsületes Szabó János és Csete Gergely Űrnak Bíróságában küldettenek Botytyán várához: Bekő Mihály járásbúi, Rácz Miska, Balási Tamás, Győri Gáspár, Karai István, Oláh János járásábúl, Simon János, Imre János, Pető István, Ambrus Márton. Tóth Istók járásábúl Jármi Sándor, Balogh István, Döme Tamás, Gombos János. Nagy István járásábúl Nagy Gergely, Oláh Dávid, Pikó Miska, Morva János", tehát 16 ember. Április hó folyamán a három városban sokféle katonaság fordult meg. Az iratok a következő parancsnokok nevét említik: gróf Esterházy Dániel, gróf Szálai Barkóczy Ferenc tábornokok, Nagy János ezredes, Csajághy János, Balog Ádám kapitányok, Juhász György, Sándor Pál, Bárányi Miklós, Bone és Balóházi, Torma János, Szatmári Ferenc hadnagyok. Május 17-én az „Üj sáncba" 24 ember ment el, az „Imsódi sánchoz" fejszéseket küldtek. Május 21-én 18 ember indult útnak Nagykőrösről. Ugyaninnen június 19-én az imsódi sánc ásásához 31 embert küldtek. A Bottyán-vár építésén 102
