Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)

HONFOGLALÁSKORI TEMETŐK AZ IPOLY MENTÉN 53 II. SZOB-1 POLYPART A Szob ró I Ipolydaimásd-Letkés-Vámosimilkola felé vezető műútí nyugati oldalán az Ipoly árterét keletről lezáró löszpart meredeik és magas. A teraszos löszpartot észak-nyugat felől az Ipolyba torkoló Damásdipatak medre tagolja. A műút keleti oldalán, a régi 27. km-kő vonalában állt az egykori Geleta—Danczy-féle majorház. A nosztrai elágazásnál, a Damásdi-patakot kísérő Klinyec-áro'k felett h'íd feszül, ez a híd ma is megvan. A híd és a volt Geletia—Danczy-féle major között, Luczenbacher Antal egykori földjén — Horváth Adolf János tájékoztatása szerint — 1935-ben a homokhordó'k honfoglaláslkori temetőt bolygattak meg. A földkitermelők közlése szerint jónéhány sírt feldúltak már 1935 előtt is, Horvátlh azonban mindössze négy sír adatait tudta feljegyezni.

41 (3. térkép.) 1. sír

42 Felnőtt, melléklete egy vas kés. 2. sír Felnőtt váz zsugorított helyzetben. Csak a medencétől lefelé maradt in situ. Melléklete nem volt. 3. sír Felnőtt, a sír tájolása: Ny—K, csak a medencétől maradt meg in situ, melléklete nem volt. 4. sír Sm = 80 cm. Gyermek széthányt csontjai között került elő 4 szem téglapiros agyaggyöngy, egy kerek bronz lapocska és egy nyitott bronz gyűrű. A sír földjében egy hullámvonal díszítésű agyagedény is volt. 5-14. sír Közelebbi adatokat e 10 sírról nem ismerünk. Horváth annyit jegyzett fel, hogy — állítólag — 8 sírban nem volt melléklet. A két meílékletes sírt — mi utólag — 13. és 14. sírnak nevezzük. 13. sír (MNM „A" sír) A sírról a mellékletek puszta felsorolásán kívül semmiféle adattal nem rendelkezünk. A 15 db-os nyakék részei: 3 db átfúrt cyprea csiga (XXIX. t. 2-4); 1 db gerezdéit zöld pasztagyöngy, átmérője = 14 mm, h — 12 mm, 1 db díszítetlen szürke pasztagyöngy, átmérője = 12 mm, h = 8,5 mm; 1 db csonkakúpalakú, gerezdéit zöld pasztagyöngy, átmérője = 10 mm, h = 8 mm; 1 db oktaéder alakú piros üveggyöngy, sz = 8,5 mm, h = 7 mm; 8 db szürke, illetőleg szürkés-fekete alapszínű pasztagyöngy rácsurgatott, egymást metsző fehér (egy esetben kék) díszítéssel, a díszítések között gyöngyönként 3—3 fehér, piros, illetve sárga dudoros pettyel, átmérő = 11-13 mm, h = 7-10 mm (XXIX. t. 5-16); 2 db rosszeszüst kerek pityke, hátoldalán 2—2 szalagfüllel, átmérője = 13 mm. A bemé41. MiNiM Adattára 422. Sz. Vili. 42. A sírszámozás utólagos, tehát rekonstruált. Horváth A. János jegyzeteiben ilyen folyaimaitos számozás nem szerepel, sőt az MlNM leltárkönyveiben is csak A. és B. sír jelzése olvasható. 43. SZABÓ 1963, 96-97. - CSALLANY 1959, 310., 14. kép 1-2. - FODOR 1973, 35. 44. A megmaradt leletek leltári számai: MNM 13/1935. 13; 20/1939. 1-9. lyedő középrészét aranyozták (XXIX. t. 21-22). 4 db rosszezüst csüngős korong, egynek a szívalakú csüngős tagja elveszett (XXIX. t. 17). A szívalakú alsó tagok közül kettő megegyezik díszítésben és méretben is, h = 19 mm, sz = 16 mm (XXIX. t. 18-19), míg a harmadik - a felfüggesztésre szolgáló lyuk hibás kiképzése miatt — középen erősen bemélyedő szívalakot mutat (XXIX. t. 20). Méretei: h = 17 mm, sz = 15 mm. Bronz lemezkarperec töredékei (XXIX. t. 23), sz = 11 mm. A lemezkarperec külső felületét zeg-zug vonalba rendezett, beütött apró vonalkákkal díszítették. Három szálból sodrott bronz karperec két darabja (XXIX. t. 24), 2 db ezüst lemezkorong (XXIX. t. 25-26), az egyik csaknem ép.

43 Mindkét korongot lemezből nyírták ki, majd mind a keretező árkolást, mind a keresztalakban elhelyezett négy rombikus mintát elölről kalapálták vissza (homorú trébelés). A bemélyedő részeket aranyozták. A keresztalakú díszítmények mind a négy csúcsánál egy-egy kis — hátlap felől domborított — gömböcske látható. A töredékes példánynál az egyik ilyen gömböcskét (nyilván tévedésből) elölről ütötték be, s így homorú lett (XXIX. t. 32). A lemezkorongok felerősítésének sajátságos módjait figyelhetjük meg mindkét példányon. Az ép darabnál fent két lyuk, alul három lyuk, bal oldalon ugyancsak két lyuk látszik. A felső két lyukban 7 mm átmérőjű, félgömbös fejű ezüst szegecsek voltak. A 4 mm hosszú szegecsre a hátlap felől egy kis négyzetes lemezkét (ellenlemez) helyeztek, ami egyértelműen arra utal, hogy a korongokat 25—35 mm széles bőrszíjra erősítették fel. Amikor a belül üres, félgömbös fejű szegecseket a szíjra rákalapálíák, a szegecs fejének körvonalai belenyomódtak az ezüst lemezbe. Az alul és oldalt levő kisebb lyukakban ilyen szegecsek nem voltak. A töredékes korong átmérője 79 mm, az épebb példányé 77 mm. Volt még ebben a sírban „egy hullámvonalas díszítésű, durva kikészítésű, szélesebb bögre" is, ez elveszett.

44 38. Szob—Ipoly-tpart, 17. sír.