Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)
188 BAKAY KORNÉL történeti vákuum lett volna a Duna-Tisza vidéke a IX. században, holott a mai nemzetek (a szlovákok, a horvátok, a szlovének stb.) „nem a vákuumból keletkeztek, hanem megvannak a maguk történeti előfeltételei és előzményei". 279 Melyek ezek az „előzmények"? A Dunától északra eső nagymorva területeken jól körülhatárolt a nagymorva-kori temetők csoportja, melyek túlnyomórészt csontvázasak, a Dunántúlon azonban még m'indig igen kisszámú emlékanyag köthető a IX. századhoz (Sopronkőhida, Zalavár, Gyenesdiás, Balatonszentgyörgy). Példaként vizsgáljuk meg a balatonszentgyörgyi temető feltárt 60 sírját. 280 A 60 sírból 23 volt melléklet nélküli (38,3%) és 22 esetben deszkakeretes koporsó nyomait lehetett megfigyelni. A nyújtott csontvázas temetkezések közül 47 felnőtt (78,3%) és 13 gyermek volt. A nemek megoszlása igen aránytalan: 15 nőt és 38 férfit mutattak ki. 281 A temető feltárt sírjaiban mindössze 18 tárgytípus szerepel, ami a X—XI. századi temetőkhöz viszonyítva alacsony érték. A tárgytípusok: I. Fegyver, lószerszám, munkaeszköz 1. nyílhegy (egyetlen darab!) 2. kés (38 férfi sírból 10-ben, 15 női sírból 6-ban, 13 gyermeksírból 3-ban) 3. csiholó, kovakő 4. fenőkő 5. borotva (egy sírban) 6. sarló (egy sírban) 7. sarkantyú (egy sírban) 8. üveg orsógomb (egy sírban) II. Ékszerek, viseleti tárgyak 9. egyszerű bronz karika 10. arany és bronz fülbevaló 11. gyöngysor 12. tarsoly (két sírban) 13. övcsat 14. cipőcsat és dísz (!) 15. bronz lemez III. Rituális mellékletek 16. agyagedény (26 sírban!) 17. edénydarabok 18. tojás (a 10. sírban 4-5 éves kislány bokájánál 4 db és az 53. sírban 16-30 éves nő lábszárcsontjai között 1 db) A tárgytípusok megoszlása: Tárgytípus Esetszám A temetőhöz A mellékletes sírokhoz Esetszám viszonyítva I. II. III. IV. 20 18 29 33,3% 54,0% 30,0% 48,6% 48,3% 78,4% A balatonszentgyörgyi temető férfi egyedeit KÏszely István elsősorban nordikusnak határozta meg, a nőkön pedig mongolid vonásokat mutatott ki. Mivel a temető sem nem avarkori, sem nem magyar honfoglalás- és államalapításkorii, minden bizonnyal IX. századi szláv népcsoportról van szó, mely magába olvasztott avar népelemeket. 282 Nagyon valószínű, hogy a IX—X. században a viseleti különbségek etnikai különbségeket jelentettek, s így például a sarkantyús temetkezések a nem magyar etnikum biztos jelzői (pl. Tornócon is, ahol az 54. sírban volt sarkantyú, 283 Mihályúron az 5. sírban ugyancsak sarkantyú került elő 284 ). A nagymorva-kori sírokban a fegyveres temetkenon betelepültek egy temetőt használtak. Ma kissé árnyaltabban látom a kérdést. Felteszem ugyanis, hogy a griffes-in dósokkal együtt is jötték be préselt övüek és a griffesekkel közös temetőik nem a koraiak és a késeiek egy temetőbe való temetkezését mutatják, hanem az együtt jöttekét. .." „Jól tudom, hogy ez a felismerés — ha valósnak bizonyul — elég nagy felfordulást idéz elő régészeti időrendünkben, következtetéseinkben stb." (LÁSZLÓ 1977, 227.) Függetlenül attól, hogy imagam is egyetértek azzal, hogy „megváltozóban van az a kaiptatfaszerű időrend, hogy ami préselt, az korai" (uo. 228. - vö. BAKAY 1973, 84-85.), határozott meggyőződésem, hogy ez a spekulatív kombinációs módszer, mely egy-egy ötlet érdekében csakugyan szabadon csoportosít tetszőleges adatokat, nemcsak a régészettudomány forrásértékébe vetett bizalmat ingatja meg, de teljesen képtelen azon az úton járni, amely elvezethet a valóságos történeti rekonstrukcióhoz. Átérzem és vallom Munkácsi Bernát igazát, hogy „nem lehet a szakközlönyt puszta küzdőtérnek tekinteni", s hogy „nem a szív, nem az ész, nem az érzések és hajlandóságok, hanem mellékcélokat nem ismerő objektív, körültekintő és lelkiismeretes kutatás vezethet egyedül tudományos igazságokhoz." (Etnog raphia 7 (1896) 482, 487.) 279. SZŰCS 1972, 26. 280. A temető anyagát az ásató Horváth László adta át közlésre. Baráti támogatását ezúton is 'köszönöm. A leletanyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban van. Általában nagyobb figyelmet kell fordítanunk a balatonszentgyörgyi temetőhöz hasonló síregyüttesekre. Vö. STANKO 1967, 357-363. - FRIESINGER 1972, 113-190. 281. A temető csontamyagát Kiszely István vizsgálta meg. 282. Szőke Béla hipotézisénél én sem tudok jobbat, így elfogadom és féltételezem, hogy a szláv etnikum túlnyomórészt az avarkori kultúra jegyeit viseli magán. SZŐKE 1954, 119-120. 283. TOŐIK 1971, 142. - TOCIK 1973, 353-354. 284. TOCIK 1971, 192. , ,
