Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)

HONFOGLALÁSKORI TEMETŐK AZ IPOLY MENTÉN 181 A II. tárgycsoport esetszámainak megoszlása a vizsgált temetőkben (testékszer és viseleti tárgyak együtt); A temető neve Esetszám A temetőhöz , A meílékletes sírokhoz Esetszám viszonyítva Szob—Kiserdő 31 37,8% 73,8% Szob—Vendelin 76 53,5% 85,4% Szob— Koil iba 22 30,2% 84,6% Letkés I. 34 36,2% 87,2% Letkés II. 51 56,0% 92,7% Letkés III. 16 36,4% 88,8% Szentpéter 26 23,8% 92,9% Ógyalla—Ibolyás 13 17,6% 32,5% Ógyalla—Bohata 34 26,1% 75,5% : Mihályúr 15 :.: 46,9% 65,2% Ondrohó I. 1 2,7% Ondrohó II. 10 32,3% 16,2% Tornóc 175 33,0% 59,7% Érsekújvár 41 48,8% 75,9% Piriny— Sirmányhegy 89 55,6% 74,8% Rád-Ki s h egy 19 44,2% 76,0% Sárbogárd 25,2% A mellékletek túlnyomó többségét (60-90%) a II. tárgycsoport teszi ki. Különösen a nagy sírszámú temetőknél szembeszökő ez, ahol a mellékletek nélküli temetkezések száma abszolúte és relatíve is magas. A biokémiai és paleoszerológiai vizsgálatok bevezetése óta azonban egyre világosabb, hogy amióta az egész temetőt - temetőtérképen „életre keltve" - egységként fogjuk fel, súlyos optikai csalódásnak vagyunk az áldozatai.

222 Történeti és etnikai következtetéseiket vonunk le a ,.gazdagabb" és a „szegényebb" sírok számából, elhelyezkedéséből stb., holott egy-egy generációban csak 5-23 család élt egy-egy településen, azaz 20-100 fő. Tehát Szob-Kiserdőn a X. században (a megtelepedéskor) 4-5 férfi, 4-5 nő (+ gyerekek) élt. A kimutatott 4 generációra elosztva a leggazdagabb meílékletű sírokat, időrendi csoportonként, generációként találunk néhány fegyveres (vagy rangosabb) férfit és egy-két fém viseleti tárggyal jobban ellátott nőt és gyermeket. A 910/30-tÓI 1050/60-ig terjedő időszak alatt'az első letelepült családok utódai (vagy újonnan odatelepültek)

223 egyre inkább elhagyták (elvesztették) ősi jellegzetességeiket, módosult az életmódjuk, szociális helyzetük, ennél fogva a viseletük és temetkezési szokásaik. A X. század első harmadában (inkább annak a végén) az Ipoly déli völgyében megtelepedett népcsoportok közül a fontos dunai átkelőt őrző szobi telepék a legrégebbiek és fokozatosan terjeszkedtek észak felé

224 (Letkés II. 930-tól). 960-970 táján újabb népcsoportok jelenték meg az Ipoly mentén (Szob— Ko liba, Letkés I.). A rituális tárgyak körét vizsgálva (111. csoport) azt látjuk, hogy az Ipoly déli völgyében a ló eltemetése nem volt szokásban, egyébként azonban ételi el-itallal ellátták a halottakat (agyagedény, vasabroncsos favödör, állatcsont: az Ipolytól nyugatra is csaknem mindegyik temetőben megvan!). Eléggé általános az összetört edény egy-két darabjának sírba tétele (Szob -Vendelin, Letkés l„ Piliny-Sirmányhegy), amely szokást a szláv kutatók

225 szláv rítusnak tartják, és gyakorinak mondják, hobtt például Gomjenicában a temető sírjainak csak 2,8%-ában fordult elő. Bár nyoma 222. BÁLINT 1976, 234. 223. MÁLYUSZ 1939, 286. - KUSS 1968, 255. - KISS 1973, 82. 224. Az Ipoly dunai torkolatánál már a rómaiak hídfőállást építetettek ki: SOPRONI 1978, 77-78. - KOVÁCS 1912, 252. - Anton Tocik a Dunától északra eső terület (elsősorban a mai Délnyugat-Szlovákia) magyar katonai megszállásáról a következőket írja: „Aus der Analyse des Fuíndgutes aus den Gräberfeldern und den begleitenden Münzen kann gefolgert werden, dass die militärisahe Okkupation in zwei zeitlich voneinander gertenntenWellen erfolgte. Die erste Welle erreichte den Flu s s Vá h um das Jahr 920, überschritt ihn und schuf 225. einen starken Brückenkopf, insbesondere im Gebiet von Galanta und Sládkovicovo. Die zweite Welle, durch westliche Münzen um das Jahr 950 datiert überschritt die ursprünglich erreichte Westgrenze gelangte und in der 2. Hälfte des 10. Jh. und zu Beginn des 11. Jh. Gräberfelder anlegte, die als Belo-Brdo-Gräberfelder bezeichnet werden." TOCIK 1973, 353. KOROSEC 1950, 360. - MILETIC 1967, 146. - RUTTKAY 1975, 369. Sem edény, sem edénycserép nem fordult elő az 53 sírós hetényi (DUSEK 1955, 244-363.), a 31 sírós nemeskosúti temetőben (CHROPOVSKY 1955, 264—'275.), Szomotoron azonban megvolt az edénycserép melléklet (PASTOR 1955, 276-285.).