Bakay Kornél: Honfoglalás és államalapítás-kori temetők az Ipoly mentén (Studia Comitatensia 6. Szentendre, 1978)

144 BAKAY KORNÉL 6. Időrend A vendelini temető 34 tárgytípusa közül 12 alkalmas időrendi keretek meghatározására. Az I. András dénár a temetkezési idő felső határát jelezheti (1060 körül). Arra a kérdésre, hogy a legrégibb sírok a X. század első felének melyik évtizedében kerültek földbe, határozott választ adni nem lehet, de semmi nem mond ellene annak, hogy itt is már 910/30 körül éltek és halta'k.

127 VI. LETKÉS-TÉGtAÉGETO I. 1. A temető fekvése A mai és a X. századi természetföldrajzi kép ellentétben a szobi temetőkkel — itt lényegesen eltérő. A mai szob-ipolytölgyes-vámosmikolai műút nyomvonala egy évezreddel ezelőtt zsombékos, nehéz, agyagos talajú, ártéri vizekkel borított terület volt a műút keleti oldalán is, kb. 5-600 m mélységig. Vagyis: az ártéri vizek nyugat felől elértiék a Téglaégetőnek nevezett dombot, azaz a temető helyét. Mivel az Ipoly ezen a tájon nagyon lassan folyik keresztül és az esése kilométerenként alig 30-40 cm, áradások idején hatalmas területeket elönt. Ilyenkor a víz alámossa a löszös-homokos padokat és az árteret beteríti hordalékos agyaggal.

128 A temető a délnyugat felé erőteljesebben, nyugat felé lankásabban lejtő dombnyúlvány délnyugati oldalán létesült. Az ujjszerűen kitüremkedő domb északi oldalán folyik a Nyergesi- (vagy Mogyorós) patak, amelynek északkeleti oldalán, a Szentmárton-dűlőben megtaláltuk a temetőhöz tartozó X—

XIII. századi települést is. így itt bizonyos, hogy a temetőbe északészakkelet felől vezetett az út. A temető területét egykor körülfogó árok- vagy sövényrendszer nyomait nem találtuk. A temető kb. 1800 m

2-nyi területet foglalt el, tehát egy-egy temetkezésre - átlagban — 18,7 m

2-nyi hely jutott (Szob—Kiserdőn 18,2 m

2

). A sírok rendszere azt sejteti, hogy a sírcsoportokat egykor kis ligetek választhatták el egymástól.

129 2. Temetkezési szokások a) Sírtípusok A sírgödrök formáját csak a temető sírjainak 13,8%-ánál lehetett megfigyelni, mivel a temetődornb nagyobb részt tiszta löszös-fiomokos talajú, mely a beásás nyomát nem őrizte meg. Az értékelhető 13 sír közül 6 esetben lekerekített sarkú, szabályos téglalapalakú volt a sírgödör, két esetben keskeny ovális, két esetben telt ovális, egy esetben nagyon keskeny, lekerekített sarkú téglalapformájú, egy esetben a láb felől el keskenyedő és egy esetben a fej felől elkeskenyedő. A sírmélységeket - a mai felszíntől - az alábbi összeá

11ítás mutatíja : Sírmélység Esetiszám A temetőhöz viszonyítva 10— 30 cm 18 19,1% 30— 50 cm 21 22,3% 50— 70 cm 20 21,3% 70—100 cm 20 21,3% 100—150 cm 15 16,0% 94 100,0 A sírmélységekről legfeljebb a felszínváltozásoíkra lehet következtetni, egyéb törvényszerűségek nincsenek. b) Tájolás A temetőben eltemetett 94 egyén tájolása a 110°320° közötti tartományban oszlik meg, de a sírok 96,1%-ának a tájolása 265° és 300° közé esik. (183. kép.) A tájolási irány megoszlása: Tájolás Esetszám % 110° 1 1.1 180° 1 1,1 210° 1 1,1 214° 1 1,1 225° 2 2,1 232° 1 1,1 240° 1 1,1 242° 2 2,1 248° 2 2,1 253° 2 2,1 258° 2 2,1 265° 6 6,3 270° 9 9,6 272° 1 1,1 275° 5 5,3 280° 14 14,9 286° 4 4,2 292° 13 13,8 297° 4 4,2 300° 9 9,6 308° 2 2,1 314° 1 1,1 320° 1 1,1 ? 9 9,6 94 100,0 127. Csak hitelesítő ásatások révén dorvthetnérïk megnyugtatóan. 128. Magyarország Vármegyéi és Városai. Hont vármegye és Selmecbánya. Szerk. Borovszky S. Bp. é. n. 3, 7. 129. SZŐKE 1956, 119.