Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után

nem szóltam rá... Megpakolt, na, osztán elkaptam a menyecskét. Mer mikor mán gyütt vissza, nagy kóró vót, oszt abba befeküdtem, végig láttam a barázdán, meg a lejtőn, én ott feküdtem a fűbe, abba a nagy fűbe. Onnan végigláttam. De nem szóltam rá addig, hadd pakoljon meg. Ott oszt elkaptam. Mindent ígért az nekem. Mer osztán azt csináltuk, az vót a legjobb, leghatékonyabb, hogy kikiabáltattam a tanácsházán a mikrofonba. Hogy ezt és azt az erdőőr megfogta itt és itt, ugye, és azt szégyellették" (Letkés). Különösen kellett ügyelni télen, amikor az úrbéresség tagjai járandóságukat vágták. Ekkor ugyanis szánkóval (lovas és kézi szánkó) szállították a fát, s más ember levágott fáját is könnyen felhajították, vagy ha nem volt elég erős vigyázás, akkor más erdőrészben is kidöntöttek egy-egy fát. Az ellenőrzés ilyenkor különösen erős volt, s alkalmilag az úrbéresség más őröket is felfogadott. „Akkor nem úgy vót, mint most, hogy jött a fűrészgép és fűrészelnek. És az udvarra szállítják az ölfát! Akkor az embert rávitte az, hogyha vót egy kis ideje, még éjszaka is kiment. Pedig vót itt valami hat erdész is olyankor! Elálltak a falut, nem mentek ki az erdőbe, a falut állták el, amerre az utak vittek. Elálltak az utakat és lestek. Amikor jöttek, akkor elkapták őket..." )(Letkés.) Mindig csak azokat büntették azonban, akik nem ismerték mértéket, vagy kárt okoztak. Hasonlóképpen az orvvadászokat is el kellett fogniuk az őröknek. Nemcsak a hurkokat szedték le, vagy figyelték, hogy a felállított hurok környékén ki jelenik meg, hanem az erdőben elrejtett puskákat is összeszedték. „Mer vótak azér tényleg, akik ilyen vadorzók vótak. És ott az erdőben eldugták a puskát. A puskát szét lehetett venni, a kábát alá betette, ugye, vagy ott elvitte az erdőbe és ott dugta el. Én is tanáltam ilyet" (Letkés). Ezeket azonban hivatalosan nem adták fel, mert a puskarejtegetésért megbüntették volna őket. Az erdőőr tehát úgy védte a közösséget, hogy azért lehetővé tegye mindenki számára, hogy az erdő egész hasznával napi szükségére élni tudjon. Ilyen módon az Ipoly-völgy községeinek életéhez hozzánőtt az erdő, apró haszonvételekkel életük részévé válhatott és sem építkezésük, sem lakásberendezésük, sem pedig egész üzemmenetük s napi táplálkozásuk nem nélkülözhette. Annak ellenére, hogy a Börzsöny hegység építkezésre alkalmas köve kőépítkezésre is módot adott, mégis jellegzetes „fakultúrás" vidékként tarthatjuk számon ezt a területet. Az erdő haszna az élet minden mozzanatában szerepet kapott, mégis legjellegzetesebben a tárgyi kultúrára és a táplálkozásra nyomta rá bélyegét. A falu számára elkülönített úrbéres erdőterület kicsiny volta ellenére is jelentőssé vált a táj életében. Nem alakíthatott ki erdőre épülő, kapitalisztikus paraszti gazdaságokat, azonban jellegzetessé színezte a paraszti életformát, és a paraszti gazdaságok szerkezetét. Természetesen, vizsgált területünk falvaiban nem azonos mértékű az erdő szerepe. Az eddig bemutatott anyag elsősorban olyan községekre vonatkozik, ahol kisebb szerepet játszik a falu életében az erdő. (Létkés, Vámosmikola.) Az Ipoly-völgy (Börzsöny) északi részén (Perőcsény, Kemence, Bernecebaráti) úgy tűnik, az erdő nagyobb szerepet kap az élet egészében, ám nem a saját erdő, hanem az igen kiterjedt uradalmi erdőterületek. Letkés és Vámosmikola határában lényegesen kisebb és gyengébb minőségű uradalmi erdők voltak, e falvakban erősebb a mezőgazdaság szerepe a jobb adottságok miatt.

13 Azért kellett mégis e két községet az erdő szempontjából kiemelnünk, mert itt világosabban látszik az úrbérességi erdő szerepe, s nem keveredik oly mértékig az uradalmi erdők adta lehetőségekkel. Az alábbiakban azt fogjuk megvizsgálni, hogy milyen lehetőséget adott az uradalmi erdő területünk északi falvai számára. 6* 83