Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az erdő szerepe az Ipoly-völgy községeinek életében a jobbágyfelszabadítás után

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA SZABÓ ISTVÁN—SZABÓ LÁSZLÓ (Damjanich Múzeum, Szolnok): AZ ERDŐ SZEREPE AZ IPOLY-VÖLGY KÖZSÉGEINEK ÉLETÉBEN A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN 1. Az Ipoly-völgy községeiben az 1870-es évek elején hasítják ki az úrbéres, jobbágy- és zsellérerdőket. Ugyanekkor alakulnak meg a közbirtokosságok, amelyeknek szervezeti felépítését, működésének kereteit központi rendeletek is szabályozták. Az úrbéres erdők elkülönítése lezáródása annak a két évtizedes folyamatnak, amely a jobbágyfelszabadítás és a végleges elkülönítés időpontja között eltelt. Az Ipoly-völgy községeiben 1848 előtt nem különült el a jobbágyok közössége által használt és a földesúri erdő. A jobbágyok a fából a faizási jog alapján részesedtek.

1 Érthető tehát, hogy milyen lényeges változást, fordulatot hoztak a 70-es évek elkülönítései a községek addigi életében. Most nyílott először a volt jobbágyoknak lehetősége arra, hogy önállóan gazdálkodjanak az erdővel, s beépíthessék magét az erdőt komplex gazdaságuk üzemmenetébe önálló ágazatként. Az alábbiakban azt fogjuk megvizsgálni, milyen mértékű volt az erdő részesedése a parasztgazdaságok egészében, s milyen szervezeti keretei alakultak ki az erdő hasznosításának faluközösségi szinten. 2. Megállapítható, hogy az Ipoly-völgyben az elkülönítés során meglehetősen alacsony határok közé szorították a jobbágyok követeléseit. 1895-ben Vámosmikola 887 kh területű erdős határából csak 150 kh volt úrbéres erdő (17%). Letkésen 1549 kh erdőből 540 kh jutott a volt jobbágyoknak (36%). Területünkön ez a két szélső határ.

2 Azaz általában az összes erdőterületek egyharmada jutott a faluközösség birtokába. Ez az erdőterület pedig — mivel az egész faluközösség volt jobbágysága és zsellérsége osztozott rajta — nem volt alkalmas komoly jövedelmet jelentő, hasznot hozó erdőgazdaság folytatására. Az erdőterület túl kicsiny volt ahhoz, hogy akár fájából, akár egyéb hasznából (legeltetés, gyűjtögetés) a paraszti gazdaságok, még a legnagyobbak is, a saját szükségen túl hasznot vehettek volna. Letkésen az 1950-es években, amikor már az erdőjog szabad adásvétele következtében módosabb gazdák kezén koncentrálódott az erdőtulajdon, még mindig nem találkozunk akkora területtel, amely egy-egy családnak bővebb jövedelmi forrást jelentett volna. A legtöbb bejegyzett jog Letkésen 11 volt egy családnak. Négy embernek 7—9 joga van, és a faluközösség legnagyobb része 1—3 jogot mondhat magáénak.

3 Az Ipoly-völgyben pedig évente egy jog után egy köbméter fát számíthattak, noha ez valamivel több is lehetett, ha éppen jobb minőségű erdőrészt vágtak ki. Még a leggazdagabb, legtöbb erdőjogot magukénak mondható családok sem kaptak tehát 10—11 köbméter fánál többet. A letkési erdőbirtokosság kimutatása szerint egy jog 1294 négyszögöl erdőterülettel azonos. S valóban területünkön mindenütt a magyar holddal azonosítják számoláskor az erdő jogot. Jóllehet, az erdő haszna a falu71