Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

néprajzi vizsgálatok (néha bármennyire aprólékosnak tűnnek is) nagyon fontos dokumentumokat szolgáltatnak az itt élő népre vonatkozóan. Kiegészítik a terméíszeti tájról való ismereteinket az itt lakó és a természetet uraló, művelő és meghódító ember sajátosságaival, jellemzőivel. Egyenértékűek ezek a néprajzi emlékek ennek a vidéknek a dombjairól, patakjairól, flórájáról és faunájáról szerzett ismeretekkel. Annak, aki először vagy ritkán forgat néprajzi könyvet a kezében, soknak vagy elegendőnek tűnhet a kötetben közölt ismeretanyag, míg a néprajzi kutató elégedetlen, nagy témabeli hiányosságokat, időbeli egyenetlenséget talál. Egyértelműbb, teljesebb és megnyugtatóbb eredményt azonban osak évtizedek munkájával 'és a szlovák—magyar területek egységes szemléletű, minden lényeges mozzanatra kiterjedő, tárgyilagos és alapos kutatása és feldolgozása után remélhetünk. Addig is bizonyára alkalmas és hézagpótló lesz ez a kötet.

25 A kérdőív ötvenhét kérdésére a terület tíz falujából összegyűjtött és csoportokba szedett válasz talán annyira elegendő, hogy ezt a kistájat elhelyezhessük Magyarország etnográfiai tarkaságában. Ezen túl bizonyára haszonnal forgathatja majd az északi területeken dolgozó palóc néprajzi munkaközösség. Az előkerült adatokból annyi egyértelműen kitűnt, hogy ez a terület a legnagyobb egyezőséget az északi (palóc) területekkel mutat. A korán kezdődött kiterjedt kapcsolatok révén (valamint a korai telepítésekkel) szlovák hatás is érződik a néprajzi anyagban. A terület középső és déli falvainak anyagában nem annyira az alföldi, hanem a kisalföldi (dunántúli) elemek fedezhetők fel. Ezeket a megállapításokat a kötet cikkeinek többsége bőséges adatókkal bizonyítja. Egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgált terület (az 1910-es éveket figyelembe véve) egyáltalán nem volt lezárt. Széles családi és kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az Ipoly, Garam, a Duna menti és az északi területekkel. Földrajzi adottságai révén az észak-déli területek között bizonyos fokig közvetítő szerepet is betöltött. Életét — a vizsgált időszakban — a földművelés és ezen alapuló állattenyésztés, valamint Nagybörzsöny esetében a bor, az északi falvakban a szűk határ jövedelmét kiegészítő faipar, erdőmunka jövedelme jelentette. A jelentős nagybirtok uralta a gabonapiacot. Fuvarozás, zöldségtermesztés csak egyes időszakokban jelentkezett (1920-as évek, új piacok, új kapcsolatok keresése). A jelent a jól szervezett kollektív gazdálkodás, a kiterjedt bogyósgyümölcstermesztés és -feldolgozás, gyümölcs- és szőlőtermesztés, korszerű erdőgazdálkodás és a terjeszkedő ipar jellemzi. JEGYZETEK 1 Munkánkhoz a Bakó F., 1970. által szerkesztett „Felderítő kérdőív"-et használtuk fel, valamint a saját terepmunkánk tapasztalatait is figyelembe vettük. A szentendrei Ferenczy Múzeum Adattárában levő (ltsz. zárójelben) kérdőívek kitöltését az alábbi munkatársak végezték: 1. Bernecebaráti (1277—77) — Ikvai Nándor, Nóvák László, Szilágyi Miklós. 2. Tésa (1278—77) — Gimn. Szakkör, Szob. 3. Kemence (1279—77) — Rusznák Éva. 4. Perőcsény (1280—77) — Boka Erzsébet. 5. Vámosmikola (1281—77) — Bátorfi Ilona. 6. Nagybörzsöny (1282—77) — Laczus Gézáné. 7. Ipolytölgyes (1283—77) — Gimn. Szakkör, Szob. 8. Letkés (1284—77) — Faragó Mária. 9. Ipolydamásd (1285—77) — Laczus Gézáné. 10. Szob (1286—77) — Laczus Gézáné. Az adatgyűjtők áldozatos munkájáért ezúton is köszönetet mondunk! 2 A szomszédos szlovákiai terület irodalmát és néprajzi kutatásának eredményeit 1. Slovensky Národopis 1974. (22.) 2. számában, amely tudomásunk szerint első ösz645