Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

Hitvilág, szokások (35—44., 48.) A témakörrel 11 kérdőpont foglalkozik. A jelen kötetben két közlés található a népi gyógyászat, ill. hitvilág kérdéseiről. A falvak néprajzi képét gazdagítani fogja tehát a kérdésekre adott, többségében eredményes, néhánynál részletezően jó válasz.

19 Az égitest fogyatkozásakor a napot, illetve a holdat a berneoebaráti adatközlők szerint a pajod, Tésán a kereszteletlen gyerekek lelkei, Vámosmikolán a farkas eszi meg. A gyerekeket Bernecebarátiban a manóval, Tésán a kukával, Kemenoén a kunkával, Perőcsényben a kunkus&al vagy kuminárrál, Vámosmikolán a szélbandival vagy ördöggel, kutyával, Ipolytölgyesen a bumbussal, cigánnyal, bőrössel, Letkésen bumbussál, Ipolydamásdon és Szobon bubussal és bőrössel, Nagybörzsönyben kéményseprővel és cigánnyal ijesztgették. ((„Elvisz a manó, ha rossz vagy!") Halottlátókról nincs adat. Egyetlen halvány emlék Ipolytölgyesen: valamikor Ipoly kiskesziben, Pipál Rsta nevezetű meg tudta mondani, hogy ki merre van, mit csinál ; a halottakról is tudott. A maskarázás különböző formái és alkalmai is ismertek voltak. Ipolytölgyesen a fonóban maskaráztak a legények, női ruhába öltözve csipkedték a lányokat és meggyóntatták. A Mikulás-napi maskarázás általános volt, de nem gyóntattak, hanem énekeltek, bolondoztak. Kaptak bort, ételt vagy pénzt (Letkés, Vámosmikola — ördögnek öltözve). Berneoebarátiban kukorica- és tollfosztóban, valamint disznótorban maskaráztak a legények. Nem szóltak, csak mutogattak. Karácsony böjtjén minden faluban — még a református Perőcsényben is — szokás volt a pásztorköszöntés (kanász, juhász, tehénpásztor; aki volt). A pásztor minden házhoz bement, ahonnan jószág járt ki. Nagy vesszőköteget vitt. Ebből a gazdaasszony húzott a kötényével, vagy törülközővel vagy valamilyen ruhával (de nem puszta kézzel) egy minél bogosabb szálat és a pásztor lábára, szűrére vert vele. Egy cipót vagy kalácsot és szalonnát, bort vagy pálinkát kaptak a köszöntők, amit az őket kísérő feleségek szedtek a hátikosárral. Vámosmikolán megvendégelték a pásztort. Bernecebarátin, Kemencén ezt a vesszőt aprószenteknek, Perőcsényben szentekvesszőnek., Vámosmikolán pásztorvesszőnek, Ipolytölgyesen ?nusirának, Letkésen suprifcának, Ipolytölgyesen Jcanászvesszőnek, Nagybörzsönyben virgácsnak nevezték. Perőcsényben és Kemencén annyi vesszőt húztak, ahány állat járt a pásztorhoz. Vámosmikolán pedig a kihúzott vesszővel annyit ütött a gazdaasszony a pásztorra, ahány állatja kijárt. Ipolytölgyesen azért csapdosta meg a gazdaasszony a pásztort, hogy fickándozó malacai legyenek és bolha ne legyen, potyogjon ki. Bernecén másnap ezekkel a vesszőkkel az aprólékot, Perőcsényben minden állatot 'megcsapdostak, hogy egészségesek, fürgék legyenek. Letkésen a gazdaasszony kihúzott egy szál swprifcát, megnézte és azt mondta : „ahány ága van, annyi malac lesz", majd rásuhintott a pásztorra, hogy ne legyen bolha sem. Ugyanilyen gazdag anyagú e tájon a karácsonyböjti asztal hiedelemköre. Ezt a szokást Jézus születése körülményeivel hozzák összefüggésbe. A karácsonyi asztal alá mindenütt raktak különböző eszközöket: láncot, fűrészt, baltát, gyeplőt, valamint szénát, búzát, szalmát, diót, hagymát, fokhagymát, szőlőt, pénzt is. A szerszámok Szent József mesterségére utalnak, a széna a jászolra. Mindez, egész karácsony alatt ott volt az asztal alatt. Bernecebarátiban csak karácsonyböjtjén délben volt mindez az asztal alatt, másnapra eltakarították. Kemencén 639