Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor. Az Ipoly menti falvak néprajzi képe

A perőcsényiek Ecseg vár jobbágyainak, hűbéresei leszármazottjainak tartják magukat. Ipolytölgyesen arról szóltak, hogy a falu kétszáz évvel ezelőtt a Szentmárton-hegyen volt, de vízhiány miatt kénytelenek voltak az Ipoly közelébe húzódni ... Ipolydamásd szlovák lakói annyit tudtak, hogy valamikor az északi országrészből telepítették ide őket, de sem az időpontról, sem az óhazáról nem tudtak közelebbit mondani. A nagybörzsönyiek „angolszászoknak" mondják magukat; őseik bányászok voltak (nyelvük óbaj

or német nyelvjárás). Mindegyik falunak pontos ismeretei voltak a nyelvi, nemzetiségi jellemzőkre vonatkozóan: Drégelypalánk magyar, sváb, Hont palóc, Bernecebaráti magyar palóc, rác ,(?), Kemence palóc magyar, Tésa magyar, Vámosmik ola magyar (palóc), Perőcsény magyar (tatár), Nagybörzsöny sváb (bugger), Letkés magyar, Ipolydamásd tót, Szob magyar, tót, Márianosztra tót. A fenti felsorolás az eredet (mentalitás) vonatkozásában így igaz. Az a történelem alakulásának kérdése, hogy a nyelvet ismerők száma a nemzetiséginek jelzett falvakban ma már nem éri el a 20%-ot, a több irányú nyelv őrző és kedvezményeket nyújtó akciók ellenére sem. Fálucsúfolók (4.) A falvak egymásról alkotott véleményének érdekes megnyilvánulásai a fálucsúfolók. amelyekben legtöbbször valós elemek, vagy a magatartásra valló jellemzők, sajátosságok lelhetők fel. Sok esetben csak egy-egy szó vagy jelző ragad a falunévhez, máskor pedig egy egész történet. Az érintett falvak lakói ezekért gyakran haragszanak, és sok kocsmai, búcsúi véres verekedés dúlt az ilyen csipkelődések miatt. Mindezek mellett néprajzilag jól értékelhető sajátos megnyilatkozások. Gyűjtőterületünkön több jobb parti falura vonatkozó falucsúfoló is fennmaradt. Legtöbb változat Honiról szól. Bernecén így emlegetik: „Fölhúzták, mint a hontiak a bikát" (a toronyba legelni). Egyébként ez a mondás az ország más falvairól is ismert. Ugyancsak Berneoebarátiban gyűjtött anyag: — „A réten sok gólya volt, a hontiak azt hitték, birkák. Az elöljárók kimentek, hogy behajtják. A gólyák felrepültek. A bírónál nála volt a pálca. Na — aszongya — ebbe maradtunk. — Szarba maradtak, mint a hontiak." — Ez utóbbinak egy másik változatát Kemencén így mondták el : „A szomszéd falunak és Hontnak közös volt a rétje. Egyszer azt gondolták, illenék osztozni. Kaszáláskor az elöljárók kimentek. A bíró, ahogy fogta a kaszát, letette, hogy itt a határ. Éppen egy nagy tehéntrágya volt itt. Azóta mondják, ha valakinek valami nem sikerül, hogy — benne maradtak, mint hontiak a szarba." — Ugyancsak Kemencéről egy másik: „Honton dombon van a templom. A lapra akarták taszítani. A falu népe összefogott. A falubíró letette a ködmönét, azzal jelölte meg, hogy meddig taszítják a templomot. Arra ment egy cigány, akinek megtetszett a ködmön és ellopta. Az emberek taszították a templomot, mire megszólal az atya, hogy megnézi, sokat kell-e még tolni. A ködmönt nem látta sehol, gondolta, már rátolították. Ezzel mindenki hazament, mint aki jól végezte a dolgát. — Kemencén röviden csak így emlegették őket: „Hontyi kutyiak". A pereszlényieket (Szlovákia) „szöeskősöknek" nevezték Berneoén. Ipolyvisk (Szlovákia) egyszerűen csak „csórés" jelzőt kapta a tésaiaktól 629