Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára

nyelt, 1419-ben vásárhely, s majd igazolja e minőségét egy 1439-i oklevéladat is. A bánya itt a XVIII. század második felében már nem működött, csak a Vámosmikola és Kemencéhez tartozó területen említenek még 1777-ben arany- és ezüstbányát, miként mindezeket Bakács, Borovszky és a PMM elmondja. Az 1526-ig Bakács által feljegyzett jobbágynevékből a fentieknek megfelelően szintén vegyes lakosságra lehet következtetni: Tich, Arnolth, Faber, Hadai, Нота, Jósa, Kyral, Kys, Lapicidia, Mezaros, Molnár, Nagh, Selmes, Warga, Zabo, Literátus stb. A németek mellett itt levő magyar lakosságról a későbbiekben (1635 és 1703-ban) mint az érsekség jobbágyairól történik említés a PMM szerint. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy egy 1700 körüli összeírásban mint kiváltságos robotmentes helyet, majd 1750-ben és 1757-ben, valamint 1812-ben oppidumként van a helység említve, de mezőváros Fényes és Palugyay szerint is. Értékes műemléke a községnek a Szent István királyról elnevezett r. k. templom, mely a XIII. sz.-tól a XV. sz. elejéig a község plébániatemploma volt, s a múlt század végén és a folyó század elején restaurálták. Másik jelentős műemlék a Fájdalmas Szűz, azelőtt Szent Miklósról nevezett bányásztemplom, szintén középkori eredetű. 1697 előtt az evangélikusok használták, majd ismét a róm. katolikusok plébániatemploma lett, a XVIII. sz. végéig, amikor 1782—88 között megépült az új Szent Miklósról nevezett plébániatemplom. A lakosság evangélikus része, mely a XVII. században s a XVIII. században néhány évig a bányásztemplomot használta, 1787-ben építtette első templomát, míg a mostanit 1852-re fejezte be. Az 1715-ben összeírt 36 jobbágy és 59 zsellérből 70 magyar, 25 német. 1720ban 1 nemest, 121 jobbágyot és 9 zsellért találtak, közülük 59 magyar, 54 német, 8 szlovák. E két időpontban 442, ill. 630 köblös szántót, 47 köblös irtványt, (1715-ben), 86, ill. 78 kaszás rétet, 369, ill. 531 kapás szőlőt, 1, ill. 2 malmot, melyek jövedelme 20, ill. 16 dénár, a kocsma jövedelme 100, az ipari és kereskedelemből származó jövedelem 149 dénár 1715-ben. Fényes magyar—német—tót mezővárosnak mondja 752 r. k. és 727 ev. lakossal. Neve németül Leich Pilsen. Földjei erős művelést kívánnak, szőlőhegye legnagyobb az egész megyében, a bornak nem a legjavát termi. Palugyay szintén mezővárosként említi. Statisztikai adatok: I. Év lakos magyar német szlovák izr. egyéb beszél ház~ 197 1281 14 3 499 164 1363 27 2 102 254 1850. 1495 1869. 1621 1880. 1658 1890. 1762 1900. 1762 1910. 1907 1920. 1873 1930. 1842 1941. 1739 1949. 1762 1960. 1679 1965. 1430 459 472 60