Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Előszó

ELŐSZÓ A Börzsöny hegység és az Ipoly melléke gazdag táj. Természeti szépségekben bővelkedő. Erdői, vadjai, fája kitűnő, hegye egykor aranyat, ezüstöt adott, melyről azt írták, hogy az aranyborjúnak csak a feje van Selmecbányán, a teste Börzsönyben található. Nagybörzsöny (1724), Kemence (1751-től 1826-ig) a történelem során többször váltakozva volt Hont megye székhelye. Gazdag történelméről tanúskodik Bakács Istvánnak csak a Mohács előtti korszakot felölelő 500 oldalas könyve, amelyben mezővárosként szerepel Vámosmikola, Perőcsény, Kemence, Börzsöny. A közismert Borovszky szerkesztette megyemonográfián túl nem is nagyon találunk önálló kötetet a vidékről. A néprajzosok számára csupán kóstoló a témakörében kiváló Manga János: Ünnepek és szokások az Ipoly mentén című 187 oldalas könyve. Rendszeres néprajzi kutatás alig folyt a területen. A Magyar Néprajzi Atlasz számára Bernecebaráti, Ipolytölgyes, Csehszlovákiából Palást és Csáb községekből; a Magyar Nyelvatlasz számára Kemence, Ipolytölgyes és Tolmács községekből gyűjtöttek adatokat a vizsgált területről. Néhány szakdolgozati téma (Erdélyi Zoltán, Indra Erika) készült. Félbemaradt az ipolytölgyesi néprajzi monográfia vállalkozása; az adattárakból nehezen szedhető össze cédulaanyaga. Az időközben elhunyt Diószegi Vilmos és Schräm Ferenc jutott az anyaggyűjtésben legtovább. Alapvető munkaként kell megemlítenünk Török Gábor: A Börzsöny-vidék nyelvjárástörténetének települési háttere с kitűnő tanulmányt. A Studia Comitatensia tanulmányköteteinek indításakor számba vettük a feladatokat, és tematikus kötetek (régészeti, néprajzi, történeti, művészeti stb.) megjelentetését is elhatároztuk. így esett a választás 1974-ben erre, a közlekedéstől a legutóbbi időkig elzárt, archaikus, etnikai sajátosságokkal rendelkező területre, ahol palóc, illetve kisalföldi vonásokat őrző magyar, szlovák és német lakosság él együtt. Teljes témakörű monográfiára nem gondolhattunk, miután szakmai összefogással sem tudtunk megfelelő számú kutatót megnyerni valamennyi feladatra. Nem kívánjuk részletezni a szervezés körülményeit, de nem hagyhatjuk említés nélkül a szerkesztés gondjait. A munkák kezdetén távozott a megyénkből két kutató. Schräm Ferenc 1975. június 29-én írt levelében a levéltári kutatásairól számol be, sőt felajánlotta másfél-két ív terjedelemben az ipolytölgyesi gyűjtését a családi élet szokásairól. Néhány nap múlva meghalt. Az általa tervezett történeti fejezetet (teljesen újra kezdve) Dóka Klára dolgozta fel, míg a másik cikke örökre 'megíratlan maradt. A tényleges munka 1976-ban indult és többségében el is készültek a tervezett cikkek. Sajnos azonban visszaigazolt megbízás ellenére (utolsó pillanatig 5