Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

V. Igaz Mária: Énekes játékok az Ipoly környékéről

Hídvégi Anna 64 é., Pomozi Erzsébet 67 é., Molnár Lajosné 65 é., Sági Józsefné 52 é., Pásztor Józsefné 88 é., Kemence. Csörge Gáborné 63 é., Babindák Jánosné 93 é., Letkés. Perőcsényben 50 év körüli asszonyok. Megjegyzések: A „híd" és „kapu" a játékok nagy csoportját jelöli. Tulajdonképpen tartalma van a formának: a felemelt két kéz a kaput jelenti, aki bemegy rajta, hídon megy át (a középkori várba). A kapuk alatti átvonulás sokféle lehet, rokonságot tarthat a „Vonulásokkal" is, ahol nincs már kapu (Sorváltó). A palóc vidéken legáltalánosabb ez a visszakanyarodó hidas vonulás végig a falun. A „Bújj-bújj zöld ág" szinte mindig kapcsolódik hozzá. Ebben az eléggé egységes versszakban kevés szóvariáció szokott előfordulni, mint azt bemutatjuk — ezért ritkán is jegyezték le. Eredetileg része volt egy teljes, cselekményes játéknak, valószínűleg a párbeszédes „Hidasmester"-nek, amelyhez még az „Űj hold" is tartozhatott. (L. Hidas, kapus, szemben oszloppal.) Az „Én víg nem vagyok" kezdetű daltöredék nem játékdal (hasonlóképpen, mint a Sorváltóban az „Ülj le mellém"). Az első és második versszak bizonytalanul függnek össze, furcsa ellentétben van a dallam a szöveggel. A vándorárust utánzó és búcsúztató dalocskák egyébként másutt is ismertek. Ez a megjelenés szokatlan. 1900 körül már élt ez a forma és azóta is így ismerik az adatközlők, de csupán Kemencén. Közölve: MNT I. 279. Adatközlő Kalácska Ferencné. Gyűjtő: Dincsér Oszkár. 570