Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára

műveltségi jelentésű (mészégető, barlang) szónak tartja s szláv eredetűnek. Szláv eredetét valószínűsítik a többi szerzők értelmezési szótárai is. Birtokosa Bakács szerint a Hont-Pázmány nemzetség pásztói ága, de 1293ban Pásztói István fiai által az esztergomi érsek jobbágyaival szemben elkövetett hatalmaskodás és károk miatt birtokaikat elvesztették, s az esztergomi érsek nyerte el. Tudunk azonban ugyanezen évből Viski Miklósnak, Zomurnak és Lőrincnek itteni birtokjogairól is. Már Mohács előtt jelentős település. A Selmec- és Ipoly-völgyön át vezető út egyik szakasza. A Ságizsidód (Tölgyes)—Kemence szakasz 1230-ban van első ízben említve jelentős átmenő forgalommal. 1298-ban (már templomoshelyként hivatkoznak rá. Az esztergomi érsekség 1423-ban Kemence lakosainak — Bernece és Börzsönyével együtt — vámmentességet igényel, mint Bakács mondja. Lakosai magyarok, erről tanúskodnak az 1526 előtti, túlnyomórészt magyar nevek: Berthalom, Barla, Boldog, Bothos, Biró, Chech, Czene, Donkos, Fazekas, Ferencz, Feyer, Folthos, Forgách, Gewryk, Jakó, Jakws, Kacha, Kalachka, Kechkes, Kerekes, Kovách, Lalthos, Mohka, Molnár, Mykes, Oroz, Parlaghy, Pásztor, Perecz, Peregei, Pethew, Petrecz, Tethrycz, Prazna, Pynther, Rewth, Simon, Sondy, Warga, Zabó, Zákaal, Zekeres, Faber, Konycz, Kwnya, Loyda, Marton, Mezaros, Philip, Pap, Was. A jobbágyok kötelezettségeiről a XVI. sz. elejéről vannak adataink egy ránk maradt urbáriumtöredé'kből. Eszerint ekkor 15 egésztelek van itt, ezen 52 jobbágy és 10 zsellér él. A szokványos adón kívül (24— 25 dénár) egy telek után 4—8 tojás-, kenyér-, gida-, sertés-, kalács- és termésadón túl viasz- és borsadó is kötelező. E viszonylag magas adók az átmenő forgalommal összefüggő nagyobb életszínvonallal hozhatók kapcsolatba, amint arra Bakács rámutat. 1715-ben 31 jobbágyot és 18 zsellért írnak itt össze, valamennyit magyarokként. 1720-ban 55 jobbágyot és 4 zsellért, közülük 55 magyar. E két időpontban э lakosok által művelt terület: 526, ill. 463,5 köblös szántó, 44, ill. 36 kaszás rét, 123, ill. 181 kapás szőlő. Malmot is említenek mindkét alkalommal, melynek jövedelme 12 dénár, s az iparból és kereskedelemből származó 30 dénár. Fényes 1131 lakosról értesít. Mind római katolikusok. A községben ekkor több urasági épület és több malom, boltok és vendégfogadó volt, valamint romos állapotban az Esterházy Imre prímás és Koháry András mint főispán által 1751-ben építtetett megyeháza, ahol az 1793. évig a megyei gyűléseket tartották, s majd utána 1806-ban leégett. (Ma általános iskola, de csak a homlokzati részt állították helyre az eredeti, két négyszögű udvar körül épült, udvari árkádokkal ellátott épületkomplexumból, mint a PMM közli.) Földesura akkor is és Palugyay szerint is az esztergomi érsek volt. Rétjét kevésnek, erdei legelőjét bőségesnek mondja. Említi ezenkívül rengeteg makkos erdeit, vörös borát, gyümölcsben, dohányban és gabonában való bőségét. A leírtakból megállapítható nagyobb ellátottság és bőség kétségkívül az említett megyeszékhelyi átmeneti minőségének köszönhető. Középkori tornyos templomának (a mostani plébánia feletti emelt helyen) romjai az 1697-es és XVIII. századi canonica visitatiók során készült leírásokból még jól láthatók voltak. A mai templom, miután a XVIII. század utolsó harmadában újonnan épült elődje a XIX. század elején bedőlt, 1810-ben épült PMM szerint. 52