Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

V. Igaz Mária: Énekes játékok az Ipoly környékéről

Kemence ismét a csehszlovák határ irányában, de az Ipolytól távolabb fekszik. Vasútja szintén nincs, de az autóbusz már Balassagyarmat felé is vezet. Magyar lakosságú, katolikus. Hont megyének székhelye is volt kis ideig. Határozottan palócos a nyelvjárása, viselete (pl. a díszes, szárnyas fejkendő) ugyancsak a nógrádi szomszédságéhoz hasonlít. A falu történetét gondosan gyűjtögette össze Domszky Pál, aki falumúzeumot és népi együttest is szervezett itt az 1950-es években, sajnos azonban halála megakadályozta a munka befejezésében. Néprajzi gyűjtés folyt alkalmanként a faluban, jelenleg Kalácska Lászlóné a népi együttes számára összeállította a lakodalmast. A Magyar Népzene Tára I. közöl innen négy játékot Dincsér Oszkár gyűjtéséből. Simon Lajosné a kecskeméti óvónőképzőben szakdolgozatot készített Kemence játékaiból (a magnófelvétel az iskolában van.) Gyakorlatilag nagyon nehéz több falu rendszeres felgyűjtése, a „kutatópontok" a lehetőségekkel való megalkuvást jelentik. Lényeges a vizsgálatunknál, hogy azonos szempontok vezessenek. Feladataink tehát a következők: 1. Korosztályonkénti vizsgálat. A legidősebbek három korosztályt alkothatnak nagyjából: 70 éven felüliek, 60—70 évesek és 50—60 évesek. Utóbbiak kisebb számban. 2. A legrégibb játékok keresése. 3. A játékok ismerete: melyeket játszották az egyes korosztályok és melyeket nem ismerték (rákérdezve). 4. Az ismert játékok elmondatása, valamilyen módon való bemutatása, leírása (esetleg rekonstruálása). 5. A változatok összehasonlítása korosztályok és faluk szerint. 6. Társadalmi szempontok szerinti vizsgálatra itt nem került sor, mivel munkánkban a játékéletre nem tudunk kiterjeszkedni. A gyűjtés módszeréről a következőkben számolok be. Mivel az adatközlőket korosztály szerint kellett keresnem, jó és rossz adatközlő, jó és rossz énekes egyformán akadt. Öregekről lévén szó (90 éven felül is) az utóbbi volt a gyakoribb. Mégis át kellett hidalnunk ezeket a nehézségeket, mert a harmadik (50 éves) korosztálytól azt hallhatjuk, amit az idősebbektől tanultak ugyan — de már ezek az ő játékaik, az ő variánsaik voltak! Módszerünk eredménye az átlagosság: nem a vezető egyéniségek kerültek előtérbe, nem a produkciók, hanem az általánosan ismert anyag. Ügy is mondhatnánk: most a véletlennek annyi szerepe volt a gyűjtés eredményében, mint annak idején a játékok keletkezésében. A gyűjtés véghezvitelében négyféle módot alkalmaztam. Egyéni gyűjtés, egy személytől, saját lakásán, főleg a legöregebbeknél {93 éves!). Az emlékezetet rákérdezéssel végig segíteni kellett, sokszor ismételve is. Természetes — sajnos —, hogy a negatív válaszok („nem ismerem") nem fedheti a valóságot, hiszen az emlékezet kihagyása súlyos szerepet játszik ebben a korban. Kontrolláló azonos korú pedig alig akadt. Másik mód: a mesterséges csoport. A 70 vagy 80 évesekből kis csoportot hívott össze a kultúrotthonban lehetőleg a helyi viszonyokat ismerő vezető. Egyszerre kérdezésük, a közös felvétel vitákat is provokált, amelyeknél el kellett dönteni a játék valódi alakját. Előfordult, hogy bizonytalanul ráhagyták egymásra a valószínűtlen adatot is. '(Pl. Összefogott kezeken sétáitatás : „Én víg nem vagyok"-ra: — Ez nem fordult elő más adatközlésben.) Ezek az asszonyok va518