Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Bády László. Népi gyógyászati emlékek Ipolytölgyesen

egyszer, amikor nagy zivatar támadt és a felhőkben nagy sárga emberek meg kígyók voltak. Azt beszélik, hogy a garabonciás csinálta a vihart." Nemcsak a garabonciás, hanem a kígyó is tudott vihart kavarni, ha például belemászott az emberbe. Ügy el tudta magát vékonyítani, hogy egy csecsemő száján vagy hüvelyén keresztül is bejutott. Egy kislányt pl. a gyarmati kórházba kellett vinni, mert folyton fájt a hasa és annyira megnőtt, már arra gyanakodtak, hogy úgy maradt, bár ahhoz még nagyon kicsiny volt. Be is igazolódott ártatlansága, mesélik, mert az orvosok egy nagy meg kilenc kiskígyót szedtek ki a méhéből. Az történt ugyanis, hogy egyszer még kisbaba korában az anyja magával vitte kapáláskor a börzsönyi határba, és egy bokor alá tette a hűvösbe. A kígyó megérezte rajta a tejszagot és belemászott a méhébe, ott aztán évek múlva megfiadzott. A románok vatamaturánák hívják azt a betegséget, amikor kígyó él valakiben. A Foçsani fogolytáborban olvastuk egy orvosi lap hasábjain, hogy a beteget úgy szabadítja meg tőle az orvos, hogy a háta mögött kígyót csempész a gyomormosó vízbe. A kígyó nemcsak nálunk országszerte, de a németeknél is nagyon szerette a tejszagot. Ha nem jött ki szépszerével, lábánál fogva felakasztották a beteget és tej fölé lógatták fejjel alá.

3 Béka is élhet az emberben. T. R. 24 éves fiatalember maga győződött meg erről a dunaföldvári kórházban. Két éve katona volt, megbetegedett és oda vitték. Ott történt, hogy egy lánynak az agyából békát operáltak ki. Az orvos minden betegnek megmutatta, ő is látta a tálcán. Hogy a béka miképpen kerülhetett a lány agyába, a hiedelmek sajátos logikájával gondolkodás nélkül megfelelt. Egyszerűen. Az illető parasztlány volt és a mezőn nagyon megszomjazhatott a melegben, biztos elfogyott már a hazulról vitt víz és tócsából ivott a réten, abban pedig mindig úszkálnak kis ebihalak. Ahogy szürcsölte a vizet, egy a szájába, onnan meg az orrába jutott és abból könnyen átmászott az agyába. Ott iett belőle béka. A franciáknak a gyomrában is megélt a béka. A híres Trousseau azzal nyugtatott meg egy hisztérikát, hogy az előző látogatáskor kihányt békát (amit ő csempészett a hányadokba) megvizsgálta és hímnek találta, fölösleges tehát az aggodalom, a béka nem petézhetett le a gyomrában.

3 Az animisztikus világnézet hagyatéka a halott járás hiedelme. Vallják, hogy a halott lelke a kilencedik napon visszajön megköszönni a helyét. Dudás Józsefné mesélte: „Apám három újholdat követő vasárnap éjfélkor megjelent halála után és le-föl sétált a hambiton, míg csak rá nem nyitottam az ajtót. A lélek eltűnt, engem meg három dunna alatt kilelt a hideg." Mondják, hogy a szülésben elhalt Rostás Juli éjfélkor hazajárt megszoptatni a kisfiát, Nagy Gyuláné pedig, hogy elbeszélgessen kétéves fiacskájával. Gyulai Pál versének hangulatát keltő vallomások ezek. Zsirai János a halált is megszemélyesítette. „Mikolán keresztül mentünk egyszer Szakállasra, és ahogy kiérünk a faluból, éppen csendítenek. Valaki meghalt ... A réten ballagunk és egyszercsak egy árnyék suhan el mellettünk. Alig érünk Szakállasra, ott is csendítenek. Akkor halt meg a Folkának az anyja. A halállal találkoztunk." Megtörtént, hogy életfontosságú dologról valami jelenség tájékoztatta a hozzátartozókat. „Egy szálkai asszony éjjel indult orvosságért nagybeteg férjének Vámosmikolára, és mikor kiért a faluból, egy hosszú nyakú fehér madár tipegett előtte az úton. Az asszony annyira félt, hogy Keszinél nem mert továbbmenni, csak reggel folytatta útját, de a madár akkor már nem volt sehol. Azt 508