Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

közigazgatási központon kívül (Ipolyság), számos gazdasági (közös munkaalkalmak, fuvarozás stb.) és rokoni kapcsolat is összefűzte. 1968a. 15. Manga János a szokások, népi rítusok vizsgálata alapján falucsoportokat határol körül Nógrád, Nyitra, Hont, Heves megyékben. Ezekben a falucsoportokban — ilyen a Pest megyei Ber necebaráti is a közeli Nógrád megyei falvakkal — a rítusok tartalmi, formai elemei egyező vonásokat mutatnak. Véleménye szerint egy-egy falucsoport kialakulásában a földrajzi tényezők mellett fontos szerepet játszott a közös plébánia is. L. részletesen 1968b. 120—128. 6 A falvak társadalmi, gazdasági kapcsolataira vonatkozóan részben Diószegi Vilmos Pest megyei gyűjtőútjának jelentését (CKMA 237/67.), részben saját gyűjtéseimet használtam fel. 7 Túlnyomó részük a jeles napok szokásaira, hiedelmeire vonatkozik. Manga János ez irányú gyűjtései kiterjedtek Bernecebarátira, Kemencére is. L. Manga J., 1941. 189—217.; 1948. 94—102.; 1968a.; 1968b. 120—128.; továbbá Kapros M., 1974. 75—95., aki a gyermekre vonatkozó szokásokat, hiedelmeket ismerteti több Ipoly menti faluból, többek között Bernecebarátiból is. 8 A gyűjtések a ceglédi Kossuth Múzeum adattárában (továbbiakban CKMA) találhatók. Diószegi Vilmos bernecebaráti gyűjtése: 237/67., a perőcsényi pedig 249/67. alatt. Korcsmáros L. bernecebaráti gyűjtése 307/67. 9 Diószegi V. gyűjtése, CKMA 249/67. Mivel minden perőcsényi adat Diószegi V. gyűjtése, a továbbiakban külön nem hivatkozom rá. A bernecebaráti gyűjtéseknél viszont, mivel többen gyűjtöttük, saját gyűjtésemet leszámítva a gyűjtők nevét a továbbiakban jelzem. 10 Korcsmáros L., CKMA 307/67. 11 Korcsmáros L., CKMA 307/67. 12 Fűzfavessző vagy barka, melyet a pásztorok hordanak szét karácsony böjtjén. L. Manga J., 1968a. 54—67. 13 Korcsmáros L., CKMA 307/67. 14 Diószegi V., CKMA 237/67. 15 Diószegi V., CKMA 237/67. 16 Korcsmáros L., CKMA 307/67. 17 Róheim G. írja: „Ha a kígyó kígyót eszik, akkor is sárkány lesz belőle. Ezt a hitet Csallóközben, Hont megyében és Kecskeméten is megtaláljuk." Más adat szerint a sárkány „... olyan kígyó, amelyik a mocsárban, kőszirtben elbújva hét évig nem látott embert, azután felszáll a fellegekbe, elborítja a napot és zivatart csinál." 1925. 98. 18 Diószegi V., CKMA. 249/67. 19 A lidérc alakjában megjelenő szerető hiedelme ismeretlen. 20 Kemencén fekete tyúk tojásával etetik a sárkányt. L. a garabonciáshitnél. 21 Adatközlő: Herda József né Szabó Etel, sz. 1891. Vámosmikola. 22 L. még a küldött farkasnál Gambulya Antal pásztorra vonatkozó adatot. 23 A kígyóhithez Hont megyéből származó adat: „...úgylátszik népünk körében nagyon el van terjedve az a hit, hogy a házak falában kígyó tanyázik, mely ott állandóan hallható gyönge zörejt (mint egy Hont megyei embertől hallottam: petyegést) okoz, mely olyanféle, mint az óra ketyegése, csak hogy még szaporább. Ez a hontmegyei ember falikígyónak... mondotta." Kóssa Gy., 1908. 278.; 1. még Róheim G., 1925. 88—90. 24 Általánosan ismert hiedelem; Kóssa Gy., 1908. 274—81.; Szendrey Zs., 1914. 325.; Róheim G., 1925. 88—90.; Versényi Gy., 1895. 232.; a téma legújabb összefoglalása: Erdész S., 1969—71. 73—92. 25 A gyermekkel együtt nevelkedő kígyó alakjához: Ipolyi A., 1929. I. 325.; Róheim G., 1925. 88.; Erdész S., i. m. 79—80. 26 Diószegi V., perőcsényi gyűjtése, CKMA 249/67. 27 Az emberbe került kígyóról részletesen ír Kóssa Gy., 1908. 274—81.; Erdész S., i. m. 78. 28 Róheim G. írja: „Ha a farkasok nagyon elhatalmasodnak, a felvidéki nép azt hiszi, hogy ezek juhászokból lett farkasok. Azok a juhászok, akiket a gazdájuk életükben bántott vagy elnyomott, illetve a juhászoktól sanyargatott bojtárok holtuk után dühöngő farkasok képében bosszulják meg magukat a nyájon." 1925. 90—91. L. még Űjváry Z., 1962. 458—461. 29 L. Benkóczy E., 1908. 165—66. ; Ipolyi A., 1929. I. 168—177. ; Kálmány L., 1895. 102— 105.; Róheim G., i. m. 100—104.; Melich J., 1895. 445. 505