Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Gulyás Éva: Néphitadatok az Ipoly mentéről

Árpa — a betegtől háromszor megkérdezték: Mi van a szemeden? — Árpa! — Hazudsz! (Vámosmikola.) Bernecebarátiban ugyancsak háromszor mondták a betegnek a következő szöveget, előtte köpködtek : ,,Pthn, pthn, pthn, Árpa van a szemeden, múljon el!"

43 Ugyancsak Bernecebarátiban vászonruhába csavart aludttejjel borogatták a szemet, vagy fél liter pálinkába egy marék szárított fehér liliom virágot áztattak, és „tiszta tollúval megkenegették a szemet".

44 Általánosan elterjedt gyógymód még, hogy harmanccsal (kamilla) borogatják az árpát. Szemfájáskor is ezt szokták használni. A rossz, lyukas fogat tömjénnel vagy pipabagóval kenték be: „a tömjén kirohasztotta, tövestül kiette". Kemencén szegfűszeget, Bernecebarátiban fokhagymagerezdet tettek a rossz fogba, vagy pálinkát öntöttek rá, „mert az kiállította a fájást". Fülszaggatás — Kemencén Fülöp napján kisütött vajat csöpögtettek a fülbe vagy kőrózsa levét, Perőcsényben szagos szőlő levét. Vámosmikolán, ha valakinek „zúgott a füle, szaggatta a fájdalom", olvasztott zsírt csurgattak bele kanállal. Bernecebarátiban tölcsért tartottak a fülbe, és forró gőzzel megpárolták. Zabla (szája vége kipállik) — fülpiszokkal vagy ablakizzadsággal, ablakverejtékkel kenték meg. Ha valakinek kipattant a nyelve, mondták, hogy biztos megszólták. Köhögés — Perőcsényben téli fekete retket csésze alakban kifaragtak, cukrot, vizet tettek bele és a betegnek abból kellett innia. Egyébként pedig különböző gyógyteákat kellett inni: kakukkfű, hársfa, pemetefű, bocfa, csipkebogyó és bojtorjángyökér teákat, legtöbbször keverve. A fájós torkot Vámosmikolán pemetefűvel, Bernecebarátiban szénapernyével gőzölték. Torokfájás, torokgyík ellen Balázs napján (febr. 3.) balázsáldást vettek a templomban: a pap két égő gyertyát tartott a torkuk alá, hogy ne legyenek torokfájósak. Ha valaki sokat ivott és meggyulladt benne a pálinka, édestejet öntöttek a szájába. Köszvény — szénapernyét főztek, Bernecebarátiban útifüvet, cintóriát, fehér ürmöt, papsajtot főztek össze fürdőnek. A köszvényt, a hát-, derék- és lábfájást piócával is gyógyították. A piócát a Holt-Ipolyban szedték, ezelőtt „minden háznál volt egy félliteres üvegben". A beteg részre rátették, „oszt az addig ment, míg oda nem ért a rossz vérhöz. Mikor megakadt, teleszívta magát vérrel". Ha a pióca két végét megsózták, magától leesett és kihányta a vért. Heptika (tüdőbaj) — vöröshagymát sütöttek fél liter eszencben, fél liter zsírban és megetették a beteggel (Kemence). Szívbaj — egyetlen igen archaikus adatunk van Perőcsényből, melyet teljes terjedelmében közlök: „Volt egy kisfiú, járta a szívbaj. Mikor rágyün, tíz körmirül, a lábujjáról mindről egy kicsit le kell metszni, meg a kezirül is, tízrül. De annak hajadon lánynak kell lenni, aki metszi. Akkor azt tarisznyába bele kell tenni, aztán a boszorkányok útjára, a keresztútra kell elvinni éjjel meztelenül az apjának vagy az anyjának. Mikor elviszi, ott leteszi és megrázza a zacskóban, valamennyit kivesz belőle, azt otthagyja, a többit meg hazaviszi, megfőzi, izsópfüvet is tesz, bele, meg ezerjófüvet és azt a szagos rozmaringot. Oszt akkor megitatják vele úgy, hogy ő ne tudja, mikor rájön a szívbaj."

45 501