Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

állásban elmondta, a ritmus tagolására és a rímek hangsúlyozására fordítva figyelmét, a verset: „Kegyességgel fővel igaz keresztények, öregek, ifijak, kik megérték szent karácsony böjtjét! Istennek áldása legyen ezen házra, A benne lakókat mindennel ellássa. Bor, búza, gabona bőven legyen benne, Isteni kegyelemmel. Ma született kis Jézus Betlehem városába, Rongyos istállóba. A tanító úr küldött egy kis ostyát, Tessék szívesen venni!" Aztán a háznál átadták az ajándékot és azt a gyerekek tarisznyájába tették. Ők is átvették néhány krajcáros jutalmukat. „Nagyon sok pénzt összeszedett a tanító. Meg adtak neki babot, kolbászt. Vót úgy, hogy kapott kolbászt, mi meg eltörtünk belőle. A gyerek azér nagy huncut. A babot, hát azt odaszolgáltattuk rendesen." „Oszt kapott, akkor nagyon sokat kapott a mester. Egy tányér babot kapott és egy szál kolbászt. És nekünk meg hát 10—20 fillért adtak." 59 Érdekes módon az Ipoly-völgyi községekben a cigánysággal sokkal szorosabb kapcsolatban élnek az emberek, mint pl. Szolnok, Szabolcs-Szatmár vagy Hajdú megyékben. A kocsmában együtt ülnek a cigányokkal, nem beszélnek róluk lenézéssel. A gombával házaló, csipkebogyót szedő vagy házról házra járó, kéregető cigányasszony, cigánycsalád lenézett, megvetett ember az említett megyékben. Itt viszont már a régebbi időkben is sok közös tevékenység volt a lakosság és a cigányok között. Együtt, nem egymással ugyan, járták az erdőt: a magyar és a cigány ugyanúgy gombát szedett. Annyi különbség volt közöttük, hogy itt a cigányok a gyűjtögetés munkájából nagyobb részt vállaltak, mert ők uradalmi napszámba vagy aratni nem mentek. Fő foglalkozásuk a gyűjtögetés volt. S hasonlóan faragtak, kosarat, kötöttek, mint a magyarok. Bizonyos szempontból őket a cselédekkel együtt emlegetik, de mivel bent lakta a faluban, amazoknál szorosabb kapcsolatban álltak velük a falubeliek. 60 Vö. Fél E., 1948. A társadalom osztályozásánál élesen megkülönbözteti egymástól az organizált társadalmat (Gesellschaft) és az organikus társadalmat (Gemeinschaft), az utóbbit tekinti szerves fejlődésűnek, s a néprajzi vizsgálat körébe tartozónak. A paraszti társadalom ún. intézményei organikus eredetűek. Hasonlóan a társadalmi csoportjai is. Gyakorlatilag a tevékenységük alapján határolhatók el minden esetben csoportok, intézmények. Ennek elhatárolási módjára Szabó L., 1970. munkája dolgozott ki módszert. Természetesen vannak a paraszti társadalomban is olyan alakulatok, amelyek valamikor organizáció hatására keletkeztek, de ma már elhalványultak az eredetre utaló vonások, s beépültek a társadalom egészébe, hasonultak azokhoz a formákhoz, amelyek az organikus eredetű intézményeknél, jelenségeknél általánosak. Vö. Horváth P., 1960. — Tagányi K., 1894. — Tagányi K., 1919. — Szabó L., 1965. — Szabó L., 1968. 61 Már szövegünkben említettünk több olyan jelenséget, amely a jobbágykori állapotok megőrzésével függ össze, s a mai napig él és hat ezen a vidéken. Itt felsorolásszerűen néhány területet a továbbélő jelenségkomplexumokból röviden megemlítünk : egyháznak végzett közmunkák (az egyházi robot maradványa), községnek végzett közmunkák (a községi robot fennmaradása), közalkalmazottak javadalmazási rendszerének megmaradása (soros koszt, természetbeni fizetés, ajándékozások, esetleg ennek szokásként való továbbélése), úrbéresség nagy szerepe és rendszerének változatlan továbbélése, nyomáskényszer (közösségi művelési mód), bérmunkák hiánya a munkaszervezetben, ledolgozásszerű munkák csekély szerepe a munkaszervezetben (nem kerülnek az együtt dolgozók alá-fölérendeltségi viszonyba), a társas munkák uralkodó volta jellemző, a társas munkákon belül nem alakulnak ki határozott együtt dolgozó csoportok. 62 Vö. Balassa 1., 1954. 63 Vö. Szabó L., 1968. 74—76. a jobbágykorra vonatkozóan az Északi-középhegység 485