Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

mák azonossága miatt sem látnak különbséget. Itt jegyezzük meg, hogy a ledolgozás a szakirodalom szerint általánosan a feudalizmus kori maradványnak minősül.

64 De másutt a ledolgozásnak számos elnevezése él, amelyben Balassa I. szerint megmutatkozik a ledolgozás kizsákmányoló jellege és terhes volta is.

85 Ugyanakkor ezen a területen nincs neve ennek a munkaszervezeti típusnak. Érdekes módon a ledolgozásnak az ilyenszerü felfogását a nógrádi Ipoly mentén, a Bódva-vöigyön, Heves megye É-i részén és a Csereháton, kisebb mértékben pedig a Zempléni hegyvidékben, ott is osak a kis hegyi falvakban találjuk meg.''

6 Azaz a klasszikus jobbágyság területén. Ez is mutatja, hogy vidékünkön a kapitalizmus időszakának száz éve sem volt elegendő ahhoz, hogy a jobbágykori állapotokat, szemléletmódot és munkaszervezetet eltörölhette volna. Az egyén életében ily módon a különböző helyeken végzett munkák: azaz az alkalmazónál, megbízónál — de kizárólag annak gyarapodására szolgáló, annak vagyonosodását eredményező tevékenységek —és a saját, egyéni, családi közösségeken, belüli akármilyen kicsiny hasznú és eredményű szorgoskodások egymással sohasem jönnek harmóniába. Divergálnak. A kettős cél, melyet az új, kapitalisztikus állapotok más területeken viszonylag rövid időn belül egyesítenek, s ezáltal a hatékonysági tényezőket is jelentékenyen növelik, itt, az Ipoly mentén, elsősorban a legszegényebb rétegeknél még hosszú-hosszú ideig észlelhetően és nyilvánvalóan megmaradnak. Nem más ez, mint a jobbágyvilágban megcsontosodott és onnan tovább hozott termelési és életmódbeli szemlélet és gyakorlat, amely több esetben a tudatosabb rétegek: a vagyonosabb gazdák, iparosok, sőt az értelmiségiek körében is fellelhető. Mindezek a tények azt jelentik — sa recens anyag is nyilvánvalóan mutatja —, hogy jóllehet, e terület lakosainak érdekében és életkörülményeiket, állapotukat figyelembe véve hozták meg a jobbágyfelszabadító intézkedéseket: a lakosság itt mégis lassabban és nehezebben barátkozott meg a kapitalisztikus viszonyokkal, mint másutt, kevesebb emelkedést, bár kevesebb nehézséget is jelentettek itt e korformáló törvények. Az 1848-ban jogilag szabaddá vált jobbágyok gondolkodásában sem jelentkezik a polgári társadalom eszménye: az individualizmus, az önálló cselekvés és gondolkodás. Oka ennek többek között a közösségi szemlélet, az átöröklött közösségi tapasztalatok uralma az élet minden területén. Már említettük, hogy nem jöttek létre különböző társadalmi alapon szerveződő körök (kaszinók). Ez nemcsak a társadalom tagolatlanságát mutatja, hanem hírt ad arról is, hogy nem voltak olyan helyek, összejöveteli alkalmak, ahol a társadalom különböző rétegei a maguk érdekei képviseletére szervezkedtek volna. Nem jutottak el erre a tájra többek között a körök hiánya miatt sem az agrárszocialista eszmék. Vagy bármilyen olyan szervező, szemléletet adó eszme, amely hozzásegítette volna a parasztságot ahhoz, hogy túllásson a saját napi gondjain, felismerje állapotát, megértsen esetleges történeti folyamatokat, eseményeket. Beszélgetéseink során tapasztaltuk, hogy a fejük fölött átvonuló mozgalmas XX. századi történelemből alig fogtak fel valamit. Nem hatottak rájuk különösebb formában (noha ennek volt propagandája: levente, színi előadások, ünnepségek) az irredenta eszmék. Holott őket vagyonilag is érintette az I. világháború utáni határrendezés. Az egészből nem sokat fogtak fel, csak azt nézték, megmarad-e néhány négyszögöles kaszálójuk a túlparton. Volt néhány szervezett kommunista, aki a Tűzoltó Egyletet használta fel fedőszervként, s akit a németek internáltak a nyilas időkben, s ezek meg is haltak. Meglepő módon rokonaik, de sok falubeli is úgy tudja (a pártbizottság falán levő emléktábla elle475