Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

körnek az, hogy irányítás nélkül, saját magára utalva és saját, szinte egyedenként módosuló variációknak megfelelően kell mind a tervezést, mind az irányítást, mind pedig az effektív munkavégzést megoldani: hiszen több mint kétszáz éve, némely területein az országnak pedig még korábbról keltezhetően önállóan gazdálkodnak, s nem is egy hanem több, egymásba kapcsolódó, egymást és az egész évi folyamatos tevékenységet biztosító üzemágban munkálkodnak (állattenyésztés, halászat, földművelés több ága stb.). Az elmondottak különösen az ország alföldi paraszti területeire jellemzőek, hiszen — mint fentebb vázoltuk — ezeken a részeken már jóval a jobbágyfelszabadítás előtt (több helyen már a török korban) megszűnt minden irányítás; a parasztok magukra utalva, saját biztos vagy bizonytalan gazdálkodási tapasztalataik birtokában szervezték életüket és ami a paraszti társadalom esetében ezzel teljesen azonos: vég nélküli, megszakítást nem ismerő, egész éven át folyamatos munkájukat. E részeken ugyanis a talaj- és természeti viszonyok következtében nemcsak közel azonosak a feltételek a paraszti termeléshez Alföldszerte, de egy olyan jelenséggel is találkozunk, amelyet talán az a példa világít meg legjobban, hogy egy teljesen üres térségen egy új, előzmények, korábbi építmények nélküli város megtervezése kötetlenebb és korlátok nélkülibb feladat, mint egy akármilyen, már meglevő maghoz hozzáidomítani, rátervezni egy hasonlóan új épületkomplexumot. A gazdálkodás is valami hasonló módon tervezhető egy sík, alföldi, nagyjából azonos időjárási viszonyoknak kitett és kis eltéréseket mutató talajadottságok mellett: itt is „osak" a tervezéstől, illetve majd a kivitelezés gondosságától befolyásoltak az eredmények. Az ország hegyes területein ezzel szemben, ahol a felszínt különböző keletkezésű és magasságú dombok, hegyek, a közéjük ékelt völgyek, patakok adják, amelyek éppen keletkezésük, eredetük miatt is más és más talaj féleségeket, növényzetet, éghajlati körülményeket biztosítanak, és mindezen felül pedig szűk termőterületeket; részben több, részben pedig kevesebb lehetőség nyílik a tervezéshez, az eredményes gazdálkodáshoz. Az Ipoly-völgy természeti adottságai: a hegyek, erdők, bányák, vizek, szántók és állattartásra alkalmas erdei tisztások, a vadak és madarak — látszólag paradicsomi bőséget biztosítanak az itt élő, egyébként nem is túlságosan nagy létszámú lakosság számára. Hiszen mindez megannyi életlehetőség, változatos és bőséges alkalom a színes, könnyedebb életvitelre, a foglalkozásokban való elmélyülésre, a tudásanyag bővítésére és így a szemlélet szélesítésére. Mindenesetre tarkábbnak tűnik az alföldi részek csupán állattartó vagy szemtermelő foglalkozásainál. Amint láttuk, ez a társadalom él is ezekkel a természet adta lehetőségekkel. Ki is használja őket, s ezért tudása, ismeretei sokoldalúak. Sokkal szélesebb körűeknek tűnnek, mint a lecsapolás utáni alföldi települések középparaszt- vagy kulákgazdáinak ismeretei, vagy a csak bizonyos munkákra specializált, nincstelen bérmunkások tudásanyaga. Egy valami azonban minőségi különbséget okoz a két vidék szemléletmódjában. Míg az Alföldön ez a kevesebb tudásanyag mélyebb, mert perspektivikusabb, addig az Ipoly-völgy parasztságának szélesebb tudása konkrétabb, de távlatok nélkülibb. Egész életmódjukat és e tudás eredményes alkalmazását a gyors, pillanatnyi, de igen közeli döntések határozzák meg. Hirtelen kell a sok apró, nem jövedelmező munka közül választaniuk, hogy melyiket érdemesebb és jövedelmezőbb végezni. Ha valaki nem tudott ebben helyesen dönteni, úgy lehet, másnap már kenyér nélkül maradt, mert nem volt tartaléka. Hetenként vették a kenyérnek való gabonát, a jószágnak szükséges takarmányt még a selyemjobbágyok is. Jellemző a következő 472