Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

vx j Egész 3

/

4 2Д V* ~ Kozse

§ telek telek telek telek Összesen Baráti 15 2 8 2 21 Bernece 12 1 53 3 45 Vámosmikola 28 — 38 2 62 Ipolytölgyes 6 1 39 3 27 Kemence 54 3 45 1 79 Letkés 13 — 59 6 44 Ha összevetjük egymással a két táblázat községenkénti adatait, már korántsem találjuk Letkés és Ipolytölgyes helyzetét olyan jónak, s a többit meghaladónak. Az igaz, hogy itt több a telkes jobbágy, mint a zsellér, de a telkek nagysága sokkal kisebb, s Tölgyesen majdnem hétszerese, Letkésen pedig majdnem ötszöröse a fél telek az egésznek. Kemencén kiegyenlítettek a viszonyok, Barátiban pedig egészen kedvezőek: itt a zsellérek és jobbágyok száma is majdnem azonos, s az egész telkek száma pedig majd kétszerese a fél telkeknek. Legszegényebb településnek Bernece, utána pedig Vámosmikola tűnik. Ha Palugyay I. alapján összevetjük a telkes jobbágyok számát az összes családok számával, akkor megállapíthatjuk, hogy vizsgált községeink összes családjainak 45%-a volt kb. telkes jobbágy és kb. 43%-a zsellér. Az egész telket bíró jobbágy családok azonban az összes telkeknek csak 34%-át, míg a féltelkesek 61%-át teszik ki. Nem számottevő még, csupán 4,5% a negyed telket bírók csoportja. Mindez azonban előre veti árnyékát: alig egy emberöltő múlva szétaprózódnak a telkek; egész teleknagyság alig lesz; s a fél telekből pedig már gazdaságilag jelentéktelen apró parcellák keletkeznek. Mielőtt e folyamatot bemutatnánk, meg kell határoznunk a birtokok nagyságát, a jobbágytelek méretét, s emlékek és írott dokumentumok összevetésével ezek értékét is meg kell becsülnünk. „A fölszabadulás előtt, ha jól tudom 1700 kh volt a mikolai határ. Aztán volt még 150 hold erdő, de az nem tartozott hozzá, de az is a községé volt: úrbérességi, úgy nevezték akkor. Aztán volt legelő is, az se tartozott a határhoz. Az is volt olyan 150 hold körüli, a legelő. De most már be van agácosítva." „A legelő egy részét 1880 körül szétosztották, oszt szőlők voltak benne egészen a fölszabadulásig."

36 Valóban a község 1709 kh-at bírt szántóföldekben a jobbágyfelszabadítás idején. Egyéb tartozékföldek nehezen határozhatók meg, mert voltak pl. erdei legelők is, amelyeket vagy erdőként vagy legelőként tart számon az emlékezet, s hasonlóan a rét nagysága sem tisztázható az emlékezetben, mert ezek egy részét később fákkal telepítették be, más részüket feltörték. Különben is a szántóföld volt a mérték és a telekegység alapja, s nyilván azért emlékeznek pontosan nagyságára. „Voltak egész házhelyes, fél házhelyes gazdák. Egy házhely mennyi vót, na? Azt hiszem 24 kh volt az és a fél házhely meg 12, ilyenformán. Nem mindenkinek volt egyformán főggye." Mikolán mások is megerősítették azt, hogy egy egész telek nagysága 24 kh volt. „Egy fertály főd itt Mikolán úgy tudom az öregapámtul 6 kh vót. Akinek annyi vót, az már jobbágynak számított." 29 Studia Comitatensia 5 449