Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma
desúri hatalom közvetlenül, lényegében engedmények nélkül érvényesült. A kisebb birtokosok (kegyúr) helyben laktak, maguk gazdálkodtak, s gazdaságukban jobbágyaik robotját vették igénybe 1848-ig. 17 A falvak önellátó jellege még számottevő ipart sem alakíthatott ki (háziipar és specialisták tevékenysége a jellemző), s a jobbágyok kizárólag a földhöz, a telekhez voltak kötve. Az esztergomi érseki birtokok is megőrizték a feudális jellegüket e területen. Számottevő korszerűsítés nem volt, a többnyire és nagyobbrészt erdőbirtokaikon csekély fakitermelés folyt, inkább vadaskertként hasznosították. 18 Ez pedig természetesen meghagyta a falvak társadalmát 1848-ig a jobbágyi állapotban. Meglepő bőséggel gyűjthetők itt adatok még a jobbágyi időszakra vonatkozóan is (robot, fuvarok, botozás stb.), s az átmenet a jobbágyi állapotból a parasztiba pedig éppenséggel jól dokumentálható. 19 A jobbágyi viszonyok tartós és változatlan fennmaradásának okaival nem kívánunk részletesen foglalkozni, de meg kell jegyeznünk, hogy leginkább a szűkös életlehetőségekben (természeti viszonyok) és a földrajzi fekvésében (két nagy iparvidék: Selmecbánya és Budapest közötti holt területen fekszik, egyik hatása sem érezhető) gyökerezőnek tarthatjuk, s annak, hogy itt a török időkben (kisebb zaklatásokkal ugyan) végig folyamatosan érvényesült a földesúri hatalom, s rögződtek, megkövültek a jobbágyi viszonyok, szemben az Alfölddel. 20 A jobbágyi viszonyokban való megnyugváshoz, az állapotok megkövüléséhez kétségtelenül köze van még annak, hogy a terület egy részének földesura az esztergomi érsek volt, s a vidék katolikus községei is innen kapták a papi utánpótlást. Az egyházi és világi hatalom részleges egybeesése, s az érseki uradalom igazgatásában érvényesülő konzervativizmus minden kétséget kizáróan hozzájárult a jobbágyi viszonyok tartós fennmaradásához. 21 Az alábbiakban lényegében a XIX. század utolsó harmadára és a XX. század első évtizedeire vonatkozó emlékanyag segítségével bemutatjuk, milyen szívósan éltek tovább a jobbágy világból átöröklött hagyományok, milyen nehezen oldódtak ezek a kötöttségek az Ipoly-völgy társadalmában. Természetesen ezt megelőző időszakból is közlünk anyagot, sőt az I. világháború utáni viszonyok rajzát sem nélkülözhetjük. Lényegében lassú és szerves átalakulásnak leszünk tanúi, amelybe az új viszonyok szálai észrevétlen szövődnek bele. II. Vizsgált községeink (Bernecebaráti, Ipolytölgyes, Kemence, Letkés, Vámosmikola) települése és építkezése már külsőleg is szembeötlően mutatja az egész társadalom jellegét, belső megoszlását. Közülük legösszetettebb Vámosmikola, s legszebben is fejezi ki a vidék falvainak társadalmát. A falunak egy régebbi és egy mai központja van. A régebbi központ (mai Szabadság utca) a Börzsöny-patak vonalát követi. Az utca két végét a templom és a földesúri kastély (ma iskola) zárja le. Jelképezi ez a község lakosságán uralkodó két hatalmasságot. Az utca két oldalát véggel az utcára néző, tornác nélküli parasztházak szegélyezik. A mai központ a Kossuth utcán van. Itt áll a községi tanács épülete (régi polgári épület átalakítva), s ezen az utcán, a tanács környékén vannak az üzletek, egy új vendéglő, presszó. A Kossuth utca későbbi keletkezésű, mint a Szabadság utca. S az utóbbi külső képén már meglátszik, hogy a község közigazgatási székhellyé válása után alakult ki. A parasztházak itt vegyesen találhatók a polgári építményekkel, de élesen elválnak egymástól. 445