Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

területünk főként az Alföld volt.

9 Ám munka közben azt tapasztaltuk, hogy e folyamat tanulmányozására az Alföld nem a legalkalmasabb terület. Az Alföldön ugyanis már 1848 előtt alig beszélhetünk valóságos jobbágyságról, jobbágyi kötöttségekről. Vagy hogy merevebben, de ugyanolyan meggyőződéssel fogalmazzunk: az Alföldön 1848 előtt nem is voltak jobbágyok. S itt nemcsak az Alföld kiváltságos kerületeire gondolunk (Jászkun Kerület, Hajdú. Kerület), nem is csak a szabad, önálló gazdálkodású nagy városokra (Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös stb.), s még csak nem is az örökváltságot nyert kisebb közösségekre (Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Tiszafüred stb.), hanem azokra is, amelyekről eddig azt tudtuk és tartottuk, hogy valójában közvetlen földesúri hatalom alatt élnek (Gyoma, Mezőberény, Kenderes, Tiszaföldvár stb.).

10 Néhány elesett sorsú kisebb települést leszámítva (pl. a Szolnok megyei Vezseny, Tiszainoka, Tiszaroff) az egész Alföldre jellemzőnek kell tartanunk, amit Szabó I. mint meglevő tendenciát jelöl meg, tudniillik: hogy a feudalizmus idején már kialakultak a jobbágyság rendi osztályán belül kapitalisztikus osztály jellegű viszonyok, s ezeket a viszonyokat a földbirtoklás új módja, a földmagántulajdon határozta meg.

11 Az Alföldön azonban ez nemcsak erős tendencia, hanem általános jelenség, amely alól kivételnek kell tekintenünk néhány olyan községet, ahol a valóságos jobbágyi viszonyok a jellemzőek.

12 Hogy ez mennyire jellemző lehetett már a jobbágyfelszabadítás előtt, azt azon mérhetjük le — konkrét vizsgálatok alapján —, hogy a jobbágy világ viszonyaira az emlékezetben csak kivételes esetben bukkanhatunk (pl. Vezseny, Szolnok megyében), s az emberi magatartásból teljességgel hiányzanak azok a vonások, megnyilatkozások, amelyek a valóságos jobbágyi területeken még ma is megfigyelhetők.

13 S ezenkívül ha konkrét történeti vizsgálatra kerül sor egy-egy jobbágyinak tudott közösségben, a közösség és a földesúr, az egyén és a földesúr között megállapodások, jobbágyi kötöttségeket oldó megegyezések légiói bukkannak fel.

14 Természetesen itt is vannak fokozatok. A kiváltságos kerületek polgárai vagy Debrecen, Kecskemét lakosságának állapota, magatartása merőben különbözik és igen távol áll a kisebb helyek jobbágyi állapotból épp hogy vagy felemás módon kitört közösségeitől. Sőt egyazon település két része között is lehet eltérés, nagyobb távolság attól függően, hogy a birtokosok milyen lehetőségeket biztosítottak a lakosságnak (Mezőtúr, Szolnok m.).

15 De még ezek a korlátozottabban szabad helyek is fölötte állanak azoknak a nem alföldi területeknek, amelyekben a jobbágyi viszonyok 1848 előtt számottevően nem oldódtak. Nehéz dolog tehát az Alföldön a jobbágyság-parasztság viszonyát vizsgálni, mert közbeiktatódik már a feudalizmus korában egy olyan folyamat, amely még a jobbágyfelszabadítás előtt megbontja a jobbágyi viszonyokat, lényegében átalakítja a társadalmat. Az 1848-as törvények valójában a törvényekben lefektetett, de a valóságban már régen túlhaladott állapotot vették alapul, s azokat oldották fel. Kétségtelen, hogy a törvényekben megfogalmazott állapottól leginkább az Alföld tért el, s a legtöbb konfliktust éppen itt hívta életre.

16 Más kérdések merülnek fel azonban azokon a területeken, ahol a földesúri hatalom erősebb volt, s kevesebb szabadságot biztosított a jobbágyságnak, s a 48-as törvények e közösségek számára lényegében, ha nem is egybevágóan, a valóságos helyzetet oldották fel. A jobbágy-paraszt viszony, a jobbágyság parasztsággá való átalakulásának folyamata tulajdonképpen itt tanulmányozható igazán, zavaró tényezők nélkül. Ez utóbbi csoporthoz sorolható az Ipoly-völgy Hont megyei része. Itt a föl444