Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó István–Szabó László: Az Ipoly-völgy népi társadalma

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA SZABÓ ISTVÁN—SZABÓ LÁSZLÓ (Damjanich Múzeum, Szolnok) : AZ IPOLY-VÖLGY NÉPI TÁRSADALMA I. A magyar társadalom történetében az 1848-as jobbágyfelszabadítás alapvető változásokat idézett elő: az ország legszélesebb és legnagyobb számú osztályát megszabadította a feudális kötöttségektől, s megnyitotta előtte a polgári átalakulás útját. A felszabadított jobbágyok alkották a kapitalizmus kori szabad parasztság magját, derékhadát. Tudjuk, hogy a felszabadított jobbágyság és a kapitalizmus kori parasztság — még ha a kettő között szoros kapcsolat is van —, nem azonosítható egymással: nem minden jobbágy vált paraszttá és nem minden paraszt volt jobbágy.

1 Mégis amikor parasztságról beszélünk, amikor a parasztság legjelentősebb számú képviselőit tekintjük, elsősorban olyanokra gondolunk, akik jobbágyokból lettek azzá. A volt nemesség vagy a jobbágyságból már korábban kivált iparosság, értelmiség semmi esetre sem jelent nagy és meghatározó arányszámot.

2 E rétegek java része az új viszonyok között nem paraszttá kíván válni, hanem egyéb pályák felé tör.

3 Nem véletlen tehát, hogy a parasztság kialakulásának tanulmányozásakor kutatóink elsősorban a jobbágyságra vetették szemüket, s fő törekvésük a jobbágy-paraszt viszony tisztázása volt. A jobbágyság történetének szerves folytatását a parasztság történetében látták.

4 Annál érdekesebb, hogy a rá irányuló figyelem ellenére igen keveset, s kevéssé részleteset tudunk arról, hogy miként ment végbe az átalakulási folyamat. A magyar társadalom történetében végbement forradalmi változást maga a jobbágyság hogyan élte át. Jelentett-e az egyének, a közösségek életében hasonló forradalmi fordulatot, vagy csak lassabb változásról, szerves átalakulásról van szó, amely az egyének, kisebb közösségek napjaiban alig érzékelhető? Tájékozatlanságunk okairól a magyar jobbágyság és parasztság egyik legnagyobb kutatója, Szabó I. szólott, s ő fejtette ki, hogy a források hiánya miatt milyen nehéz megoldanunk ezt a kérdést, milyen nehéz megvilágítanunk a folyamatot részleteiben is.

5 Ugyanakkor ő hívta fel a társtudományok figyelmét is arra, hogy e folyamat tisztázásában milyen szerepet vállalhatnak, hogyan segíthetik a történettudományt.

6 S maga adott példát is rá, hogyan képzelhető el a történettudomány és a társtudományok gyümölcsöző együttműködése e területen.

7 Munkáinak, s munkái nyomán több szakmában is megindult ilyen irányú kutatások sorának köszönhető, hogy ma sokkal tisztábban látunk ebben a kérdésben, mint másfél évtizeddel ezelőtt, amikor Szabó I. mérlegelő és programadó szavai elhangzottak.

8 Sok más kutatóhoz hasonlóan magunk is megkíséreltük, hogy a néprajz módszereivel adalékokat szolgáltassunk e folyamat megértéséhez. Vizsgálódási 443