Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

szerint ugyanis gyakran látták Kisgyarmat, Bény, Kernend asszonyain a hoszszú, szoros derekú, rövidszoknyás öltözetet (amihez természetesen az alsóneműiknek is alkalmazkodniuk kellett). De az Ipoly mentiek túlzásba nem estek, csupán a pendelygallért szélesítették meg kissé. A félpruszlik viselete az egész Palócföldön ismert Hevestől Gömör-Kishontig, a Sajótól a Nyitráig, de ritka helyen található meg — mint Bernecebarátiban — ennek két variánsa is: a körül fodros „tót pruszlik" és a „síkkal díszített", csak hátul billentyűs magyar változata. A tölgyesiek és bajtaiak is mindkét típust ismerték. De azt nem hallottuk, hogy így különböztették volna meg őket. Az e téren kapott hatás nagyon lehetséges. A magos pruszlik nem általánosan ismert {Pereszlény, Mikófalva), de a szokolyai elnevezés: „rác pruszlik", szintén szláv előképre utal. A Nyugatot utánzó városi polgári divat falusi változatának kell tekintenünk tehát a rékli, vagy mint Martoson nevezték, a Zéfcri

48 viseletét, és a talán legelsőnek átvett — lajbi viseletét. A magyar úri osztály felsőruháinak szabásmódja konzerválódott és alakult át a népi ízlésnek és szükségletnek megfelelően az ország jó részén ismert kaca, bajka, kacabajka, testálló elnevezésű ujjas mellrevalókon. * * * Ipolytölgyes, Ipolykiskeszi, Letkés, Ipolyszalka, Leled, Bajta és Helemba falucsoporttá alakulásában a Kisalföldhöz és a Garam mentéhez való kapcsolódása játszott főszerepet. Hagyományos viseletében — úgy véljük — a palóc jelleg dominált. Mikor pedig — a viseletfejlődés rendje szerint — kis népviseleti ^csoportok alakultak ki,

49 e hét község viseletben is egységet alkotva, a kisalföldi viselethez csatlakozott. így aztán szinte választóvonalat lehet húzni az Ipoly völgyében Vámosmikolánál : a tőle feljebb fekvő községek (Perőcsény, Bemecebaráti stb.) a nyugati palócság keleti feléhez húz, az Ipoly alsó folyása menti magyar községek pedig viseletükben a Kisalföldhöz. JEGYZETEK 1 Annak eldöntésére, hogy melyik etnikai csoporthoz tartoznak, többoldalú összehasonlító vizsgálatra lenne szükség, mert ők sem palócoknak, sem gömörieknek, de még csak „huntyiak"-nak sem tartják magukat. (Kosa L.—Filep A., 1975 — 120.) 2 Kosa—Filep, 1975. 45. és 156. 3 Manga J., 1968. 14—15. 4 Manga, 14. 5 Gyürky A., 1874. 158. 6 Ifj. Palugyay L, 1855. IV. kötet. 703., 717. 7 Gyürky, 1874. — 158. 8 Ifj. Palugyay, 1855. 702., 703., 713., 717. 9 Borovszky S., é. n. Hónt vármegye és Selmecbánya sz. királyi város. — 138. 10 Ua. mint 8. 11 Közigazgatási tájékoztató lapok. 1925. (A Néprajzi Múzeum Adattárában.) 12 Ifj. Palugyay, 1855. 584. 13 Körösi J., 1883. 43., Keleti K., 1882. II. 115. 14 Borovszky, 25., 69. — Az 1913. évi Helységnévtárban Bajta, Letkés, Szálka a szobi járáshoz, Tölgyes és Kiskeszi a vámosmikolaihoz tartozik. Az elcsatolás után Letkés is ez utóbbihoz. 15 Ifj. Palugyay, 1855. 703., 717. — Magyarország vármegyéi ...Lm. — 29—69. A lakosok száma Ipolyszalkán 1144-ről 1730-ra, Letkésen 684-ről 960-ra, Bajtán 346-ról 580-ra, Kiskeszin 361-ről 515-re, Tölgyesen 424-ről 532-re emelkedett. 441