Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Szabó Sándor: A Börzsöny-vidék helytörténeti adattára

STUDIA COMITATENSIA 5. Szentendre, 1977. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból BÖRZSÖNY NÉPRAJZA SZABÓ SÁNDOR (Megyei Könyvtár, Debrecen): A BÖRZSÖNY-VIDÉK HELYTÖRTÉNETI ADATTARA Pest megyének a Duna fölötti, Ipoly folyó karéjában megbúvó részét teljes egészében a Börzsöny hegység tölti be oly módon, hogy a hegység keleti része s ennek lejtői Nógrád megyébe is átnyúlnak. A Börzsöny hegység az Északi-középhegység elnevezésű természetföldrajzi nagytájnak legnyugatibb középtája, mely teljes egészében az országhatáron belül fekszik, ellentétben a nagytáj többi 10 középtája túlnyomó részével, melyek az országhatáron túl folytatódnak. Területe a Duna és az Ipoly völgye, valamint a Nógrádi-medence nevű középtáj közé esik, s kereken 600 km

2 terjedelmű. Vulkáni eredetű hegység, melyről a szarmata és a pliocén korban több száz méter vastag kőzetréteg pusztult le oly módon, hogy a lepusztulás a hegység peremterületein nagyobb mértékű volt, mint a hegység belsejében, s ennek következtében a peremterületeken 300—500 m magas hullámos tönkfelszín keletkezett, míg belsejében 600—800—900 m magas a denudációs felszín. Legmagasabb pontja a Csóványos: 939 m. Néhány kis hegyek közötti medencéje: a Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai- és a Királyréti-medence fiatalabb mozgások eredménye. A peremterületeket borító kavicsleplek pedig a pliocénban áthaladt folyók hordalékai. A hegységnek centrifugális völgyhálózata van, mely részben szerkezeti, részben pedig eróziós hatás eredménye. Éghajlata az Északi-középhegységéhez hasonlóan az ország leghűvösebb része. Nyara mérsékelt, tele zord, csapadéka közepes. Vizeit nyugaton, északon és északkeleten az Ipoly gyűjti össze, mely a területet karéjban kerüli meg. A folyó vize azonban csak a tavaszi és a nyári hónapokban bővizű, mert vízgyűjtő területe kicsiny és nem gazdag csapadékban. Talaja a Börzsöny hegységnek, a legmagasabb középső rész kivételével (mely erubaztalaj és fekete nyirok) andezit, riolit és bazalt tömör kőzeten nyugvó agyagbemosódásos erdőtalaj, a nyugati lejtőkön középkötött vályog, harmadkori és idősebb üledékekből álló barnaföld, Regman-féle erdőtalaj. Az Ipoly mentén keskeny csíkban homokos vályog, nyers öntés. — Lényegében így foglalja össze a legújabb kutatások tükrében a Börzsöny hegység legjellemzőbb természetföldrajzi adottságait dr. Bulla Béla, s ez leolvasható a Magyarország Nemzeti Atlasza című kitűnő munka gazdag térképanyagából is. A hivatkozott munkák a Börzsönyt — mint már említettük — középtájnak, illetve (Bulla) résztájnák nevezik azon az alapon, hogy az Északi-középhegységnek, mint természetföldrajzi tájnak olyan alegysége, amelyen belül a természetföldrajzi folyamatok törvényszerűségei és az általuk létrehozott formák típusai 43