Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

kező darabok tartoztak: péntő, zölddel szegett rózsaszín kis flanellszoknya, 2—3 varrásos, vasalt alsószoknya, felsőszoknya, kötény, széles varrásos, sípujjú gyolcsvagy puffancsos csipkeing, félpruszlik, necoes fehér kendő szalagcsattal. A hajuk brekacsban lógott le. A lábukon magas szárú vagy félcipő volt. Nyakukra többsoros gyöngyöt kötöttek. — Ahogy a húszas években divatba jött az egészpruszlik viselete, eltűnik lassan a nyakba való kendő (4. kép). A hajukat ekkor már simán leeresztve, végén kis szalaggal viselték, majd kontyba fel is tűzték, de fejüket be nem kötötték. Hűvös időben lebegőt vettek az ingükre (ehhez 21. kép. Kovács József zsinóros nadrágban (Bajta, felv. 1917. repró Gyerkó Tibor) nyakukba láncot vettek), télen meg ennek fölébe kötötték a kasmír- vagy meleg kendőt. Mikor a leány eladósorba került, el nem maradt volna a Kiskeszin tartott búcsúról, mert ez volt a leányvásár. A búcsú napján tánc is volt, erre a lányok szép, de nem drága ruhát vettek fel, mivel a tánc során erősen rongálódott. A templomban más öltözetben illett megjelenni. Lakodalomra sem a legszebb ruhájukban mentek, mert az ülés, szoroskodás az asztalnál, a kocsizás nyúzta a ruhát. Ha elérkezett a férjhez menés ideje — a ma középkorú asszonyok leánykorában is még —, mint mesélik: „nem mi párosítottuk magunkat, hanem a pap, 431