Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

A testálló kb. a kaeával egyidőben hordott ruhadarab volt. Egy, a kaca vékonyabb anyagból való — hűvös időben ünnepre viselt — változatának fogható fel. íveléses 'hátrésszél, derékban szűkítve szabták fekete vagy sötét színű selemből, esetleg vékony szövetből. Alá mindig csak sípujjú inget vettek. Elnevezése szabása karakterét hangsúlyozza. Általában béleletlen, vagy csak vékony flanellbélést tettek bele. A derékon alul futó. kb. négyujjnyis fodorrészt főként hátul 10. kép. Tölgyesi emberek a kocsmaállás előtt. Balról jobbra Ormándi István, Rostás István, Varga József, Hanusz János (felvétel készült kb. 1910-ben, repró Gyerkó Tibor) erősen harangosra szabták úgy, hogy szétálló szemberánc alkotta farokra vagy két farokra fordult. A testálló alján fekete, kes'keny, gyári berakott, vert csipke futott körül. A testállóra nyakba való kendőt sohasem kötöttek. Ujja egyrészes volt. A lebegő (Szálkán lipityő, Bajtán jopka) 1910 táján jött divatba. Ettől az időtől kezdve az asszonyok nemigen mentek már ki az utcára csak sípujjú ingben, 'hanem arra felkapták a lebegőt, hétköznap, ünnepen egyaránt. így vált lassan az ing alsóneművé. Éppen, mert melegben, hűvösön, hétköznap és ünnepen is viselték, készülhetett a kékfestőtől a selyemig mindenfajta anyagból, béleletlenül és kevés béléssel. Az egyszerűbbet otthon is meg tudták varrni, de az ünnepi, elején betétest varrónővel készíttették el. Egy darab egyenes hátrésze 415