Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

3. kép. Dudás Margit brokát selyem 4. kép. Mucha Mária magas ruhában (felv. 1951. pruszlikban (Bajta, felv. 1930.) repró Gyerkó Tibor) szítettek, és az ebbe behúzott madzaggal a felsőkarhoz erősítették, feltolták kissé, hogy dudogfósan álljan, majd hajkötő szalaggal felülről átkötötték; a batiszt kihímzett része fodorként lelógott a könyökre. (II. tábla.) Az ujja dísze után csipkés ingnek is nevezték. Amennyiben az ing ujja nem hímzett batiszt, hanem díszített tüll, akkor tilangli ing a neve; ugyanúgy erősítették meg, mint az előbbit. Aki értett hozzá, az a lelógó fodrot kulmizta, meleg sütővassal fodrozta. Ezek a könnyű, bő ujjú ingek a század első évtizedeiben voltak főként kedveltek, aztán elmaradoztak. Szoknyafélék P e n d e 1 y. A nagylánysorban levő lányok közvetlenül a testükön péntőt viseltek. Ez tiszta kendervászonból, pamukos kendervászonból (ennek hossza pamut, belefonal, azaz kender szála), vagy tiszta pamukosból készült. Derekán 6—10 cm széles, dupla vászon gallérja volt, amihez madzagot varrtak és ezzel kötötték derékhoz. A legrégebbiek (Börzsöny Múzeum, ltsz.: 75.7.6.; 75.10J3.; 75.10.4.) gallérja szélének egyik felén egy vagy két gomblyuk, illetve gomb volt; tehát egymásra csúsztatták a gallér két végét begomboláskor, így szorította és tartotta a derekat. A péntő hosszát a vászon szélessége adta, amit még a leány magasságához és a vászon szélességéhez igazodva körben *Д vagy */a szél (12—20 cm) íódással pótoltak ki a kellő hosszúságúra. (II. tábla.) A péntőt kétsorosán ráncolták; э ráncokat árral húzták meg; az egyik ráncolássort befogták a gallér 408