Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

U. Kerékgyártó Adrien: Részletek egy Ipoly menti magyar falucsoport viseletemlékeiből

A fent előadottakra támaszkodva az ismertetésnél a több oldalról származó — több esetben egymást kiegészítő — anyagot együttesen tárgyaljuk. Magára a korabeli egységes viseletre már csak az öregek emlékeznek; a középkorúak még őrzik ugyan a régi összetartozás emlékeit, amit elmélyített a sok összeházasodás, olyannyira, hogy mind e falvak lakói sógor-komaságban voltak és vannak még ma is. (A szövegben szereplő személyekkel kapcsolatosan több helyen is jelezzük származásukat.) A mai fiatalok azonban már abban a korban nőttek fel, amikor az Ipoly nem összekötötte a két partján szemben fekvő községeket — Tölgyest Kiskeszivel, Letkést Szálkával —, hanem szétválasztotta őket. Az utolsó évtizedek történelmi-gazdasági-társadalmi alakulása az Ipoly mindkét partján olyan változásokat eredményezett mind az életformában, mind a gondolkodásmódban, aminek következtében a régi életkörülmények közt kialakult öltözködésmód, a hozzá kapcsolódó szokásokkal és hiedelmekkel, kötöttségekkel együtt a fiatalok közt — a hagyománytisztelettől függően — hol előbb, hol utóbb, de feleslegessé válik. A viseletdarabokat ugyan életkor és nemek szerint külön-külön ismertetjük, igyekeztünk azonban — ahol csak módunkban áll — az összetartozásukat, az „egyőtözőt", vagyis a paraszti viseletben összetartozó, bizonyos alkalmakkor és életkorban együtt viselt darabokra felhívni a figyelmet, s ezzel érzékeltetni a viseletben megnyilvánuló összhatást, valamint a közösség diktálta szokásbeli megkötöttséget. Igyekeztünk rámutatni és kiemelni a vis el et darab ok időrendi egymásváltását, érzékeltetve és hangsúlyozva ezzel a viseletváltozás folyamatjellegét. Falucsoporttá alakulás Ismertetésünk célja elsősorban az, hogy felhívjuk a figyelmet a történeti Hont vármegye négy, illetve hét magyar községének jellegzetes falucsoporttá alakulására, hogy közreadjuk — a napjainkig már javarészt letűnt — régi viseletük még emlékezetben élő és még fellelhető tárgyi emlékeinek leírását, az ezekhez kapcsolódó — még lejegyezhető — szokásanyaggal együtt. Hogy a folyamatos viséletismertetést ne tördeljük szét, végezetül mutatunk rá arra, hogy e vidék népe viseletének néhány darabját honnan vette át és a viseletváltozás során mely irányból fogadott be hatásokat. Ipolytölgyes, Ipolykiskeszi (Maié Kosihy), Ipolyszalka (Salka), Letkés az Ipoly alsó folyásának két partján feküsznek, ezekhez kapcsolódnak az Ipoly— Duna szögben levő Bajta (Bajtava), Leled (Lel'a) és Helemba (Chl'aba) községek. Ennek a hét községnek a népe a legidősebbek emlékezete szerint — ami körülbelül a századforduló idejét jelenti — egybehangzóan összetartozónak tartotta és érezte magát életszemléletben, életrendben, hiedelemben, szokásban és viseletben egyaránt.

1 A fenti községek szoros összetartozását elsősorban földrajzi elhelyezkedésük alakíthatta ki, illetve segítette elő. A Börzsönyt északról megkerülő és délnek forduló, a hegység nyugati oldalán végigfutó Ipoly két partján, a Duna felé kissé kitáguló, dombossá, majd lapossá váló völgyrészben helyezkednek el. Tehát a Felföld egy pontosan körülhatárolható területén. Ezért is látszik jelölésükre a legalkalmasabbnak a táji meghatározás:

2 az „Ipoly alsófolyása mentén lakók". E tiszta magyar községek lakossága nemzetiségekkel teletűzdelt környezetben élt.

3 Néprajzi képük kialakulásában — a nemzeti hovatartozáson fe400